Nincsenek se barátaim, se párkapcsolatom, beleőrülök a magányba. Mit tegyek?

Azzal semmire sem mész, ha itt ülsz a gép előtt egyedül, és arról panaszkodsz, hogy magányos vagy.

Azt kérdezed, mit tegyél ez ellen, menj el egy jó pszichológushoz, kineziológushoz, vagy egy asszociációs elemzőhöz, aki feltárja a problémád okát, és azt is, hogy mi a helyes megoldás! Aztán tedd is amit tanácsolnak!

Az az ember aki nem bírja elviselni a magányt, az egyszerűen buta, és jellemtelen alkat, akinek nincsen se normális hobbija, és szerintem könyveket sem olvas, és nem sokat gondolkodik. Ezért van szüksége más hasonfazon emberre akivel kedvére csacsoghat, értelmetlen dolgokat művelhet, amire igazából nem is lenne szüksége, és teljesen felesleges, többször eljátszott és lerágott csont.Azért nem szeret egyedül lenni, mert fél a saját gondolataitól, azaz önmagától. Akit így ezzel a hozzáállással soha nem fog megismerni, ami egyenesen arányos azzal, hogy felesleges életet él.Esetleg "gyári robotnak" fele meg. Aki fél saját magával egyedül maradni, az szerintem már elég "gáz"! Nekik találták ki a TV-t !

-Nézzétek !

sasmaskara!

El sem tudod képzelni, milyen egy depressziós ember helyzete! Ezért ne ítélkezz, mert legtöbb esetben a depresszió az oka a magányosságnak.

S ha nem tudnád, a depressziósok teljesen más rendszerben élnek!

Te most csak a saját tudatlanságodnak adtál hangot.

Valójában a földön fekvőbe rúgtál bele alaposan.

Ezért nem szabad, hogy nem szakember ossza az észt!

Csak annyi a baj, hogy itt nem volt szó depresszióról, csak a magányosságról és az egyedüllét félelmeiről, és a 2 között akkora különbség, hogy azon gondolkodj el! Nyilván nem fogunk egyet érteni, és ez így is van jól.

Én magányos vagyok, és soha jobbat ! Nekem a szabadságot jelenti. Nem unatkozom, szépek a napjaim. Emberek között élek, de nem szabályozzák túlzottan az életemet, mert nem állok hozzájuk közel, csak amennyire muszály. Így több idő marad a saját életemre, és a nyugalmam építésére. És nem kell pszichológus az életembe, és nem is őrülök meg a magányba.Sőt magamra sem tudok haragudni.Nem sietek sehová, és nem görcsölök semmin. Régen én is azon az oldalán fogtam meg a dolgokat amiről te beszélsz, csak rájöttem, hogy a vesztesek útja.Sehová sem vezet az önsajnálat.Ha pedig te sajnálsz egy ilyen embert azzal csak biztatod, és táplálod ezt a "vírust benne".Megnyugtatod, hogy igaza van,jó úton jár.

Ez nem "belerugás", hanem ébresztő az apátiából.

ezen gondolkodjon az aki így él, hogy hová is vezet ez így hosszútávon ! Próbáljon meg máshogy élni,máshogy szemlélni a világot, és rendbejön minden magáról.Pl. menjen ki a friss levegőre többször, és készítsen saját kezüleg valamit amitől sikerélménye lesz. Hogy értékes embernek érezze magát. Tőbb önbizalommal más tartással fog élni a hétköznapokban is.Az ilyen embernek pedig ezután elindul jó irányba az élete, és barátként is jobban kereshetik, ha becsületes életet él, és korrektül viselkedik.Szerintem jobb így élni, mint dögleni a szobában és arra várni, hogy valaki szeressen egy ilyen szart!Egy csődtömeget.

Én is csináltam ezt, hiába gondolod, hogy nem tudom mi az a depresszió.Csak rájöttem, hogy úgy egy nudlit sem ér az életem.Elgondolkodtam....-Erről meséljek majd, ha öreg leszek ??