Miért vagyok ilyen szerencsétlen az életben?

Teljesen megtudlak érteni, eléggé letaglózó, amikor egyedül mész az utcán és állandóan mosolygó párokba futsz bele...de had mondjak csak el valamit ezekről a "párokról": kapcsolatok több mint a felében (akinek nem inge, nem veszi magára!) nem szól többről, mint szexuális vonzalómról és bizony az egyik része (az egyik, nem mindenki hangsúlyozom!) eme kapcsolatot megszakítja úgy 60 napon bellül, mivel az egyik fél máshoz kezd el vonzódni. DE! Természetesen nem mindenki ilyen, több családtagom is van, ismerősöm, akik párkapcsolati vagy házas életet élnek, vagy mondhatnám példának magamat is. Ha létezne az időutazás, azt hinném, hogy ezt a szöveget én írtam a múltban, mert pontosan leírtad, amit én ennyi idősen éreztem. Aztán 20 évesen ismerkedtem meg barátnőmmel, akivel immár 3 éve együtt vagyunk és itt és most megmondom neked, hogy sikerülni fog neked is párt találnod magadnak, nem azért mert könnyű, nem azért mert szükség szerű, hanem mert vágysz rá és a világ összes embere nem képes arra, hogy téged ebben meggátoljon! Hogy az előttem szólónak mondatából merítsek (és kiegészítsem teljesre):

"tegyél érte" AMIKOR lehetőséged van rá. Ha nem csak egy csajt akarsz magad mellé, hogy csak legyen, hanem egy párt, aki megbízik benned és viszonozza az érzéseidet, akkor semmi és senki nem létezik, aki ebben téged meggátolna.

Remélem tudtam segíteni:)

ha barátkozni akarsz:menj olyan helyre amik érdekelnek Pl:Könyvtár és ha van egy korod béli társad aki úgy szint könyvtárba jár akkor ne legyél visszahúzódó bátran,magabiztosan kezdeményezz beszélgetést és kérdezősködj TŐLE ne a haverjaitól mert hidd el nekem értékelni fogja ha az ő véleményét kéred ki és beszéljétek meg hogy tartsátok a kapcsolatot Pl:Járjatok össze,e-mailozzatok,facebookozz(ha van neki),telefonon beszélegssetek,

és a csajozáshoz is ezt ajánlanám ha nem fogsz be tojni össze jön az élet (sok szerencsét!!!)