Én így érzem jól magam. A társadalom mércéje alapján ez abnormális lenne?

igen,veled van a baj.

és nem kell feltétlen besorolnod magad,rögtön két kategóriába.

ha nem kapnál meg minden ezüstálcán és ha nem fizeted a rezsit és a hajléktalanság fenyegetne,érdekes módon rögtön elmúlna az összes szorongásos zavarod,mert lenne motivációd,célod,amit bármi áron teljesítened kellene.

amit meg csinálsz az gyávaság minden szinten egy megfutamodó,gyáva élet.

én a helyedben írnék egy listát,hogy mitől félek és végigteljesíteném az összes felsorolt dolgot egészen addig,amíg már nem töltene el félelemmel.

a te esetedbe pl-fél évig kibírni egy munkahelyen lehetne az első.

vagy te leszel majd a ház morgó öregasszonya azzal a sok macskával,akit mindenki utál és mikor megtalálják majd 1 hónapos holtan a macskáid félig már megettek,mert nem volt senki aki rád nézzen öregként,hogy élsz-e.

Juj,de ismerős néhány része!

Szerintem csak azzal van a baj,hogy minden embert egyformának tekintesz.

Nem mindenki ugyanolyan.

Ha ezt most nem hiszed el,akkor mondok egy nagyon jó példát:

Te :)

Ha egy már van,akkor miért ne lehetne több is?

Négy dolgot tudok hozzászólni, és lesz benne bántás is:

1) Nagyon el vagy szállva magadtól. Ami igen, baj, ugyanis pont az tesz téged primitívvé. Az, hogy te felsőbbrendűnek tekinted magad (és a szövegből az jön le) az nem tesz téged azzá, sőt. Pont az rángat le a sok hülye szintjére, mert te se vagy különb.

2) Ha ennyi fóbiád van, akkor nagy eséllyel el kéne látogatni egy orvoshoz, aki tud segíteni. Önmagában az a tény is, hogy fiatalként nem fejlődtél jól jelez hormonális problémákat - lehet, hogy az egész személyiséged problémája, világundorod itt gyökerezik.

3) Az, hogy nem akarsz szerelmet, szerintem sokkalta inkább a kudarcok, a szociális szorongásod elől való menekülés, amit már olyan jól elhittél, hogy tényleg így érzed. Ez szintén orvos tudná megállapítani, rendes beszélgetéssel.

4) Az állatokért élsz-halsz, mert mert tiszta lények? Akkor te nem éltél semennyit az állatokkal. Nem láttál még aljas kutyát, szabályosan gonosz lovat, folyton rosszalkodó macskát, vagy éppen hízelgő, sőt, képmutató papagájt? Közöttük is vannak ám ilyenek, mert az állatok is személyiségek. Az, hogy te mit magyarázol a világba, az csak egy dolog. De ahogy nem minden ember primitív bunkó, ugyanúgy nem mindegyik állat egy kis tündibündi dögönyözni való valami, aki csak arra vár, hogy neked szeretet-pótlékot nyújtson.

Magam részéről akkor is azt mondom, hogy elsőnek is irány egy általános kivizsgálás, egy pszichiáterrel megtámogatva. Lévén valahol téged is zavar, különben ez a kérdés most nem lenne itt, és én sem fejtegetném ezt a választ. Ha nem akarsz változtatni, akkor persze hanyagold, de akkor mi értelme a kérdésnek?

Volt a múltkor egy ugyanilyen kérdés.

Már ott is kifejtettem, hogy nem normális dolog ez az "állatok mindenekfelett, az embereket utálom"-hozzáállás, viszont valószínűleg egyenes következménye annak, ahogy a fiatalok manapság élnek.

(Bezárkózás, virtuális valóság, stb.)

Az, hogy nem akarsz gyereket, nem baj, speciel én sem akarok. Ha nem akarsz párt, vagy legalábbis nem keresel, oké.

De, hogy barátokat se akarjál, se haverokat, se semmilyen társaságot, csak állatokat... Azért ez már elég meredek. Szerintem.

De amúgy a te dolgod, felesleges itt, vagy bárhol hirdetned.

28/N

Teljes mértékben egyetértek az előttem szólóval.

"Nos, megitélésem szerint inkább ők túl egyformák, primitívek. A közösségeket is mindig kerültem, a csürhe effektus nem az én asztalom."

Ez mi? Mégis hogyan tudnád megítélni őket, ha egész életedben elzárkóztál a külvilágtól? Te nem nyílsz meg: visszahúzódó, magának való embernek tartanak. A világ nem nyílik meg: mert NEKED kell először közeledned!

"Így érzem jól magam." Tényleg? Őszintén?

Van egy ismerősöm, aki annnnnnnnnnnnnnyira nagyon más, hogy még a saját anyját is utálja. Aki egyedül neveli, főz, mos, takarít, nem mellesleg el is tartja az adott személy 20 éves s*ggét. Szerintem mindketten iszonyatosan be vagytok sz*rva, de ezt igazán nehéz beismerni, szóval megmaradtok azon a szinten, hogy ti túl különlegesek, egyediek vagytok.

Ha konzultáltál szakemberrel, és elérkezett az idő az ismerkedéshez, meg fogod látni, hogy az emberek nagyon különbözőek. Távolról nézve a legtöbb ember normálisnak tűnik, de ha veszed a fáradságot, hogy felfedezd őket: mind zizi, érdekes, individuum.

Ne haragudj, ha bántónak érzed a szavaim, de a te érdekedben mondom ezeket. Sok rossz dolgot kaptam az élettől, a saját családomtól is, de ez nem ad okot arra, hogy az egész emberiségből kiábránduljak.

Az anyai ösztön miatt meg ne aggódj, majd kialakul, ha aktuális lesz.

Sok sikert a fejlődéshez! (20/L)

Szerintem valami nagy trauma ért Téged, ami miatt nem MERSZ érezni.

Ha szenvedsz ettől az állapottól, rengeteg megoldást tudok.

Ez tűnt fel még:

"Tiszta, őszinte lények, nem úgy mint mi, képmutató emberek."

Szóval képmutató vagy?

Miben?

Esetleg abban, hogy azt mutatod, nem érzel és nem akarod az embereket?:)

Esetleg abban, hogy különbnek mutatod Magad?

Ha nem vágysz emberi kapcsolatokra, akkor minek írtad ki ezt a kérdést?

Szerintem te sem gondolod komolyan, hogy nem akarsz párkapcsolatot vagy barátokat. A társadalmi elvárásokat ki lehet kerülni, de az ösztöneidet nem tudod meghazudtolni.