Mire várok/Mire vársz? (klikk)

Nincsenek barátaim és magányos vagyok. Igazából könnyen elnyerem az emberek szimpátiáját, és szeretem is az embereket, tehát nem zárkózok el tőlük. Egyszerűen nem találok olyan embert akivel tényleg meg lenne az a szükséges hasonlóság. Ugye az ember nem azt várja a barátjától hogy ugyanolyan legyen mint ő, viszont vannak belső tulajdonságok amik ha abszolút nem egyeznek akkor szokás azt mondani hogy az a két ember "nem illik egymáshoz". Nem találtam még ilyen embert, szóval senkivel sem alakult ki igazi bizalmas kapcsolat, barátságom. Persze voltak emberek akiket egy ideig barátomnak hittem, de ezeknek egyike sem volt valóban az. Szóval csalódtam bőven az emberekben de nem baj, szerintem ez pozitív dolog hosszú távon ha tanul belőle az ember.

Én igazából nem hibáztatok senkit, amiatt hogy így alakult, és nem is várok semmilyen csodára. Szerintem az embernek saját magában kell megtalálnia a boldogságot, és nem másoktól függővé tenni azt. És én úgy érzem jól haladok ez felé. Persze ez nem azt jelenti hogy nem keresek barátokat, de nem görcsösen. Visszagondolva arra jutottam hogy sosem akkor szereztem közelebbi kapcsolatokat, amikor görcsösen akartam hanem egyszerűen hozta a sors, és nekem annyit kellett csinálnom hogy észrevegyem a lehetőséget. Szóval ez szerint élek, tudom hogy így működik és csak várom a következő lehetőséget.

Ja és lemaradt hogy 17/F.

Ha már te is kiírtad.

Biztos vannak akiknek ez amit én megfogalmaztam ez már valami nagyon mély barátságnak számít. Nálam itt kezdődik a barátság. Azok az emberek akikkel a mindennapokban iskolában, kollégiumban bárhol kapcsolatokat alakítasz ki, azok inkább csak ismerősök. Ezek az emberek jönnek mennek az ember életében az egymással való összezártság miatt alakul ki,és amint ez megszűnik ezek a kapcsolatok is megszűnnek. Nézd csak meg hogy végtelen számú panaszt látsz ezzel kapcsolatban akár ezen az oldalon is, és eddig a saját tapasztalataim is ezt támasztják alá. Ezek többnyire teljesen felületes kapcsolatok és abszolút nem befolyásolják az ember életét, se nem teszik jobbá ("Sok barátom van de semelyik sem ismer" című panaszkodásokat itt is olvashatsz), sem rosszabbá.

Persze én értem hogy ezeket is a barátság kategóriába sorolod, csak tisztázni akartam hogy nálam meg miért nem az.

Az meg nem mindegy hogy miért nem tudsz hosszabb beszélgetéseket folytatni valakivel...

Nincs tapasztalatod benne hogyan kell fenntartani egy beszélgetést, szorongasz és azért nem vagy képes normális kommunikációra, elveszted az érdeklődést a másik iránt, vagy még millió oka lehet. De te tudod. Szóval azt is te tudod hogy mit kéne kezdened magaddal.

Mást hibáztatni a lehető leggyávább,és önző dolog.

A sorsod magad alakítod,magad formálod.Fiatal vagy még,és tapasztalatlan (esetleg kevésbé tapasztalt),nincsenek kimondott céljaid,önmegvalósításod,talán emiatt vannak ilyen problémáid.

Üdvözöllek mindkettőtöket!

Igazán érdekes a beszélgetésetek. A kérdező által kiírt kérdés nagyon tetszik, magával ragadott.

Viszont magam jellemzésében a válaszadóhoz csatlakoznék. Majdnem minden szavaddal egyetértek, és hasonlóan érzek. Nem mondhatnám, hogy akármikor is tartoztam volna valakihez, akinek én lettem volna az első és legfontosabb, s ugyanígy nekem is ő lett volna. Én (is) egy ilyen kapcsolatra vágyom. Ez az elsődleges, fontosabb még a szerelemnél is.

Természetesen vágyom egy, a kérdező által megjelenített baráti társaságra is, akikkel beülünk minden héten adott nap estéjén egy kávézóba és éjjelig beszélgetünk, négyen-öten- hatan. Egy társaság, ahol senki nem érzi magát kívülállónak, és egy emberként, egy lélekként tudunk együttműködni. S mindannyiunknak szüksége van a másikra. Egyszerre mély és felszínesebb dolgokat is meg tudunk beszélni, s jól érezzük magunkat egy jó kaja vagy egy ital fölött. S tudjuk: összetartozunk.

Bár saját tapasztalataim nem túl rózsásak e téren. Középiskolában volt egy pár fős, lányokból álló baráti társaságom. Igazi barátok voltunk, s azt mondom vagyunk is - persze a nemi különbség ott már egy nagy akadály. Az egyik lánnyal nem jöttem ki olyan jól. Nem voltunk rosszban, de igazából kettőnket nem kötött össze semmi. Míg az összes többi tag mindegyike jóban volt a másikkal (s velem is). Lehet, ez kissé zavaros - azt szerettem volna szemléltetni, hogy bizony senki sem garantálja hogy egy, baráti társaságban mindenki mindenkivel jóban van. Ilyen nem nagyon létezik. Persze, a kivétel erősíti a szabályt, s egy ilyen társaság megtalálásához a kedves kérdezőnek sok sikert kívánok!

Én, amint említettem, inkább a válaszolóhoz hasonlóan Egy Barátra vágyom mindenekfelett. Aki mellett önmagam lehetek, s nem kell álarcot viselnem. Aki nem azért van velem, mert segítek a háziban, vagy mert az apám munkát ad az övének. Hanem önmagam miatt van velem. Keres, nem csak én keresem. Mert sajnos leggyakrabban, ha én nem keresek valakit, akkor a kapcsolatot elfújja a szél, s majd egyszer talán felkeres az illető vagy nem... Szeretnék napi rendszerességgel beszélni valakivel, felszínes és mély dolgokról. Nevetni, bolondozni, s nagy titkokat elmondani s álmodozni. Hát igen, lehet túl nagyok az elvárásaim. Épp ma olvastam: "Minden reggel elmondom: ma egy jó dolog fog velem történni." hát legyen úgy! csak a reményem egyre fogy...

Egyébként az önzőségről. Itt nem feltétlenül értek egyet a válaszolóval - szerintem mást hibáztatni nem önzőség. Inkább butaság. De úgy tűnik, a kérdező is rájött erre, s mostmár próbálsz magad köré verbuválni egy baráti társaságot. Saját magunk által megvalósítani nem tudott dolgokért mást okolni valóban könnyebb, de nem feltétlenül célravezető. Tapasztalatból mondom :( :)

Talán abban is van önzőség, amit mi akarunk, válaszoló: egy emberrel jó baráttá válni, "kisajátítani". De én ezt sem tartom olyan önzőségnek, hisz valóban jó lenne ha én lennék neki az első, de cserébe nálam is ő lesz az első.

Tök jó lenne most így összeülni hármasban s beszélgetni egy nyugis helyen ezekről -s más- dolgokról :) Mindketten ritka intelligens és mély érzésű személynek tűntök.

Én: 21/f

Az 5-ös válaszoló aki önzőségről írt az nem én voltam. Én az 1,2,4-es válaszokat írtam.

De ha már így szóba jött akkor én részemről senkit nem akarok kisajátítani, hiszen tiszteletben tartom hogy egy más ember külön önálló élettel, és szerintem nem abból áll a barátság hogy én ebben korlátozom vagy akadályozom. A kölcsönös tisztelet rendkívül fontos minden emberi kapcsolatban...

A kérdezőnek pedig, arra amit írt ennyit tudok mondani:

Akkor keress!

Aki keres az talál.