Öngyilkosság. Vki segítsen. Írtok?

És akkor a haverod fog féltékeny lenni, ha jó bigéd lesz.

Mai napig nyavalygó kisfiú voltál, holnaptól kezdve férfi leszel.

Vetkőzd ki ezt a tutyimutyi, férfiatlan, pesszimista felfogást, mert mi lányok a férfias, optimista és kezdeményező pasikat szeretjük.

Nem a nyavalygó kisfiúkat. Ha így is érzel, nem mutasd.

13-as voltam.

nem megbántani akartalak a kisfiú vs férfi dologgal, hanem erőt, lendületet adni. Mi mindannyian próbáltunk segíteni, de cask annak lehet, aki hagyja magát.

Ha ennyire depressziós vagy, orvoshoz kellene menned vele.

De ez mind azért van, mert gyökértelenül kallódsz a világban, és eszed ágában sincs változtatni rajta.

Ha én kezdenék tanácsokat osztogatni az kb annyi lenne mintha vak vezetne világtalant,de talán segít ha leírom hogy én mivel próbálkozok.

Lépj le! Úgy értem külföldre. Ha még nem tudsz,tanulj nyelvet - angol vagy német a legjobb,szerezz egy melót amivel össze tudsz szedni legalább 250 000Ft-ot,ha szükséges add el pár cuccod amit úgyse tudnál magaddal vinni és lépj le!

Szóval egy javaslat, hogy találj egy jó munkahelyet magadnak, kvázi terápiás célból. Persze, lehet 4 órás is. Ettöl még pszichológushoz el kell menned.

Szüleiddel laksz? Ha igen, szted segít a kapcsolatotok minösége, hogy életérzést váltsál?

Szakmád van? Nem tudom, hogy neked a szakmádban kell-e dolgoznod ahhoz, hogy jól érezd magad, vagy elég mondjuk egy kávéházban fölszolgálni... számomra az a lényeg, hogy jó emberekkel legyek körülvéve - a legtöbben nem ilyen érzékenyek, pontosabban önbizalomhiányosak mint én.

Talán segít ha az én sztorimat leírom:

Én, ha nem is pont úgy, de szintén depresszív fazisban vagyok. Karrierem kicsit meghalt, önbizalmam zéróra, vagyis negatívba ment - elözö munkahelyemröl megalázó körülmények között kirugtak, legrosszabb, hogy magamat is tudom okolni, mert nem birtam dolgozni (szar hely volt, bunkó fönökkel, bár csak relatíve, mert magasan képzett szakma, de én is túl érzékeny lélek vagyok).

Pedig nem is panaszkodhatok, mert bö 2milka megtakarított pénzem még van, édesapám 100+nmes lakásában lakhatok, de végül teljesen padlóra kerültem a dologtól. Valószínüleg sokat is "tettem" érte.... egész nyaramat elcsesztem, se nem nyaraltam, se nem dolgoztam (Ugyanis lenne ám mit csinálnom, cikkeket írni, stb, ez a karrieremet továbblendítené - de ilyen hangulatban...) - hanem pl. a Gyakorikérdéseken lógtam, stb. Ettöl csak jobban utáltam magam.

Most jutottam el oda, hogy mindenképpen KELL munkahely. A pénz kvázi másodlagos, de belehalok, ha sehol sem érzem úgy, hogy kellek, ja és sehova sem járok.

Ma eljutottam oda, hogy fölhivtam egy ismeröst, aki 2 hónapja mondta, hogy van állása, de nem éreztem, hogy "karriertechnikailag" jó lenne az nekem, na és a pénz sem valami híres. Máshol viszont nem vettek föl az életrajzom nnameg az elözö fönököm katasztrófális véleménye miatt (nagyon kicsi szakma).

Szerencsém volt, még megvolt az állás és aszondta: oké, gyere. Holnap tárgyalunk. kicsit félek, de...

A furcsa: most ettöl TELJESEN máshogy érzem magam. Azért tovább járok 'pszichológus'-hoz (valójában nem pont az, kicsit 'alternatív' lelki gyógyitó), illetve ö is ajánlott még, milyen más kezeléshez menjek el ezen kívül, ami lelkileg feltölt.

Nem mellesleg, szerintem nagyon fontos nekem, és egy fiatal eletében is, hogy elköltözzön otthonról! A szülök gyerekszerepbe kényszeritik a legtöbb embert, nem vagy "szabad", akármit is jelentsen ez nálad.

Ennek egy speciális formája, a fenti "húzzá Londonba" megoldás (dolgozz elözör pl. mint takarító, aztán ha tudsz angolul pl. csaposként és élvezd a kalandot - a magyarhoz képest elég jó az életszínvonal, rengeteg poszt van erröl a GYK-n. Naja, a csajok... de van ott rengeteg magyar is:)

Ez akár segíthet is, nagyon stimuláló lehet, de nem biztos, hogy sül el. Ezt mellesleg kb. budapesten is megteheted - de itt sokkal többet kell dolgozni hogy megélj, nem biztos, h könnyü.

(Kérdés: helyváltás, mmint átköltözés valami más (emberi) környezetbe az szokott segíteni?)

még mindig én...

tejóég, csak most olvastam el:

"Nagyszüleimnél nöttem fel, anyum és apum eldobott magátol"

Nézd, ez nagyon, nagyon sújos dolog! (rám édasapám csak "nem büszke" és ez nagyon megvisel).

Akármi is az igazság, az hogy Te így érzed.

Két dolgot ajánlok, melegen:

1. derítsd ki mi az igazság - nagy eséllyel kiderül, hogy azért nem eldobtak, csak pl. nem volt pénzük, stb. Van kapcsolatod velük? El tudom képzelni, hogy a Nagyszüleid verziója kicsit... egyoldalú. "Audiatur et altera pars!" ahogyan az iskolázott roma mondja.

2. menj el pszichológushoz. Ez nagyon nagy falat.

ha kicsit oldódik, barátaid is lesznek, sokkal kevésbé leszel érzékeny, nehezebben érzed sértve magad ("elárulva"). Nálam így van.

Szolnok elég nagy város ahhoz, hogy találj ott valakit, aki csinál Hellinger-féle családállítást. Én budapesti vagyok, itt konkrét embert is tudtam volna javasolni, Szolnokon nem ismerek.

Azért erre gondolok, mert amit leírsz, az nagyon olyan sorsproblémára enged következtetni, ami szerintem ezzel a módszerrel oldható a legegyszerűbben.

Mivel a szüleid elhagytak, ennek az erőtere ott maradt Körülötted. Ez aztán a többi embert is erre a viselkedésre "kényszeríti", azaz valamiféle hajlamot szereztél az elhagyásra, figyelembe nem vevésre.

Ezt meg lehet szüntetni.