Magányosok! Hogy telik a általában a napotok?

Utolsóval együtt érzek,majd hogynem így vagyok én is.

Ezért volna jó,elérni egymást.

Amíg suliba jártam, a biciklit leszámítva nekem is ilyen volt. De az már rég volt.

Most felkelek dél tájt, dolgozom idehaza estig (ha van megbízásom), ha nem felejtem el, összeütök egy kis estebédre valót, aztán ha van ihletem, írok a fióknak, rajzolok, vagy dolgozom tovább; és amikor nagyon belemélyülök az alkotásba, néha utolér a reggel. Azok az idők jelentik számomra az eufóriát, én speciel szeretem a magányt. Ha nincs ihletem, és sehogyan sem tudom magamra erőltetni, akkor filmet nézek, vagy olvasok, esetleg játszom a komputeren - azok a rosszabb napok, de nem elviselhetetlenek.

Tudom, hogy más válaszra számítanál, de :reggel kikecmergek az ágyból, megmosakszom, fogat mosok, reggelit készítek és eszek, aztán kávé. Elkezdek főzni valami nagyon komplikált és hosszú dolgot (múltkor kenyeret sütöttem, ami kb. 5-6 óra ), hogy minél több időm menjen el, mert tényleg egyedül vagyok. Aztán miután megfőztem, eszek , aztán sütök vmit (a szüleimnek, akiket csak 1 órát látok minden nap), elmegyek futni v bicajozni egy eldugott helyre (ez is minél tovább tart, annál jobb), aztán fürdés, gépezek, Tv és alszok. Ez megy minden nap, mert munkanélküli vagyok fél éve. Egy eldugott faluban élek és hetente csak 1X megyek emberek közé. Tudod mennyire elszigetelődtem már? Már nem vágyom az emberek társaságára, sőt fóbiám van az emberektől. akkor vagyok a legboldogabb, ha nem kell sehová se mennem és senkivel sem találkoznom. De nemsokára kezdődik az egyetem és én nem tudom, h fogom kibírni azt a sok embert :(

21/N

14-es válaszoló!

Ne izgulj, én közel két évig voltam munkanélküli. Szintén egy kis városban lakom, így teljesen elszoktam az emberektől. Utáltam ha mennem kell valahova, mert az otthon nyújtotta a biztonságot, és az állandóságot. Aztán egyszer csak találtam munkát, előre utáltam, hogy buszra kell ülnöm a legnagyobb tömegben. De olyan gyorsan visszaszoktam a mókuskerékbe, hogy észre se vettem. Kb már első nap haza fele el is felejtettem minden fóbiám. Úgyhogy ne izgulj, nem lesz gond :)

Felkelek megmosdok fogat mosok, ,felöltözök,iskolába megyek,hazajövök iskolábol alszok,felkelek elmegyek edzésre,hazajövök fürdök aztán takarodo.

Minden napom ugyan ez :(

Felkelek, suli, vissza megyek a koliba, semmit nem csinálok szinte, este kis tanulás...

Nekem vannak barátaim, de nem igazi barátok. Nagy családom van, de ők nem igazán törődnek velem. Körülbelül 2 hónapja érzem magam lelkileg magányosnak. Az gáz, hogy már megszoktam, és nem igazán akarok kitörni belőle? Sőt, egyedül szeretnék élni, és csúnyán fogalmazva idegesít, hogy ennyi ember vesz körül. (hat tagú a családom, és kollégista vagyok, az egész osztályom kolis, össze vagyok zárva velük)