Magányosok! Hogy telik a általában a napotok?

Mostanában azon gondolkodva hogy lehetne megoldani hogy egymásra találjunk.

Biciklizni én is szoktam.

attól függ...

volt h reggel direkt korán keltem, majd bekapcsoltam a gépet játszani, és azt vettem észre h este van...azt hittem h max egy órát ültem a gépnél.

Felkelek, majd rohanok, nehogy lekéssem a villamost. A villamoson megpróbálok lélekben felkészülni aznapra. Iskola: Végigszenvedem az órákat, de próbálok túlélni. Jegyzetelek, figyelek, de amikor már halmozzák a sületlenséget, muszáj kicsit rajzolgatnom, elterelni a figyelmem, hogy ne remegjek annyira. Szünetekben igyekszem nem kelteni még a látszatát sem annak, hogy kívülálló és egyedüli lennék. Közelebb húzódom azokhoz, akik megtűrnek maguk mellett és némán hallgatom beszélgetéseik. Megkönnyebbüléssel tölt el, amikor mindez véget ér és én szabadon továbbléphetek rabságom következő állapotába. Otthon: Zenét hallgatok, filmet nézek, olvasgatok. Próbálom elfedni és feledtetni a magány okozta ürességet és amennyire tudom, megtölteni jóval és széppel. Végül aludni megyek, gyönyörű álmok és annak reményében, hogy egyszer majd valóra válnak és én szabad s boldog leszek.

Általában így. Kivételek előfordulnak.

Jó lehet nektek még hogy suliba járhattok, sajnos én már 2 évvel ezelőtt letudtam. Tehát a mindennapi tevékenységeimből kimarad már az iskola.

Jelenleg felkelek, majd indulok dolgozni, hazajövök, bekapcsolom a gépet és utána alszom.

Barátaim nincsenek, pedig nagy forma tudnék lenni, de így nincs kivel kibontakoznom, úgy érzem a legértékesebb időszakom megy el a magányra, a külsőmmel sincs baj és ez a legborzasztóbb, hogy van aki azt hiszi ötösével járok szórakozni, közbe sehol semmi

Ebbe a megkeseredett állapotban, még az arcom is gyűrött, nyúzott a bánattól

21/F