Egyedüllét. Van erre valami megoldás?

Ambivalens érzéseim vannak. Amikor meglátok egy boldog párt, hirtelen nagyon irigyelni kezdem őket(nem negatív értelemben).

Valamilyen szinten vágyok kapcsolatra, de nem teszek érte semmit. Egyedül csak a szex az, amitől motiválva érzem magam. Fogalmam sincs mi lehet a baj. Talán a tapasztalatlanság? Esetleg tudatalatti félelem az ismeretlentől? Sokszor úgy gondolom, hogy nem is lennék alkalmas egy komoly kapcsolatra.

De, sajnos ezen kattogok, gondolom érthető. Az élet egyik legfontosabb területéről van szó.

Igen, az motivál, motiválna. De sajnos a gátlásaim, félelmeim(vagy nem is tudom minek nevezzem) erősebbek. Akárhogy is nézzük, igen, megmarad vágy szintjén.

Nem csak annak tűnik, ez nagyon is valószínű. Hihetetlen mennyire megrémít, ha csak abba belegondolok, hogy egy 17éves lánynak 100X nagyobb tapasztalata van, mint nekem. Ez akkora gátlást eredményez, hogy nem merek lépni.

Igen, ezzel tisztában vagyok. Nap, mint nap a komfortzónámon kívül vagyok(nincs köze a csajozáshoz) és ez nagyon megterhelő, teljesen elveszi az életkedvem. Aztán miután vége ennek a "folyamatnak" és visszakerülök a komfortzónámba, lesz ismét jókedvem. Az ezzel járó hullámzást is nehezen viselem. Egyszer szarul érzem magam, negatív vagyok, egyszer meg, mintha isten lennék. Ez a nagy érzelmi ingadozás sem egészséges ám...

Igen, némi önbizalomhiány is befigyel. Sajnos van rá okom is, de mégse ezt tartom a legnagyobb problémámnak. Inkább a tehetetlenséget. Tudom, hogy változtatnom kell, azt is tudom, hogy hogyan, de mégse cselekszem, mégse teszek érte semmit. Fogva tart az egom...

Szerintem se, de ezzel próbáltam elejét venni a paraszt válaszoknak. Na meg azt se akartam, hogy aszexuálisnak nevezzenek. De kijelenthetem, teljes mértékben hetero vagyok. A lányokat szeretem, a lányokhoz vonzódom és lányra vágyom.