Ti hogy viselitek a magányt? Van olyan, akinek intellektuális magánya van? Oldódni szokott ez közösségi oldalakon való levelezéssel?

Éppen azt értem alatta, amit írsz. :) Nevezetesen ezt:

"Èn már örülök, ha intellektuálisan kapcsolódhatok. [...] De sokszor érzem, hogy valami hiányzik. "

Tehát amit érzel, h hiányzik. Neked is valszeg az érzelmi kapcsolódás hiányzik leginkább. Az pedig az érzelmileg hasonlóan rezgők között tud kialakulni, csak hát sikerüljön egymásra találnia a hasonlóan rezgőknek...

27-es vagyok.

Fiú.

Az alkoholizmusból nagyon sok segítséggel, de igazán "magamtól" jöttem ki. A Testvérem karolt fel és segített szakemberhez vinni. Voltam hónapokig addiktológián, aztán fél évig rehabon, eddigre már nem ittam. Gyógyszerekkel tömködtek és terápiákra jártam. Aztán csak a gyógyszerek maradtak, ami "helyettesítette" a piát, gyógyító szándékkal sokat tanult orvosok adták, de nem ez a lényeg. Jött egy szerelem és kaptam egy jó kis munkát. "Beleszülettem" az új életembe, ahol sohasem iszom egy kortyot sem, amit én akartam, hogy így legyen. Siker volt.

Most azért kezdtem el újra inni, mert elegem lett, visszaestem érzelmileg. Az utóbbi másfél évben meghalt a Testvérem, emiatt összezuhantam, ami miatt kirúgtak a munkahelyemről, ami még jobban rátett, ezért el akar hagyni a párom, ami miatt ez a sztori be is fejeződik itt lassan...

"A kérdező kommentje:

Azt elhiszem, hogy fórumokon nem igazán oldódott, vagy legfeljebb csak idölegesen, aztán hamar visszajön.

Fiú vagy vagy lány?

Hogy sikerült kikeveredned az alkoholizmusból?

Ès most miért kezdtél el megint inni? A magány miatt? Elveszítetted a munkád?

Mert most még nyár van, tehát a depi, ami általában télen tör az emberre, nem jellemzö."