Ti hogy viselitek a magányt? Van olyan, akinek intellektuális magánya van? Oldódni szokott ez közösségi oldalakon való levelezéssel?
De az érzelmi magányt is említhetném.
Ezek a fórumok nem sokat "lendítenek" rajtam, egyrészt azt sem tudom, ki ír, másrészt 2-3-4 mail után megszakad a kapcsolat.
Ez nekem nagyon gyenge kötödés...
Ti hogy vagytok ezzel?
17-esnek üzenem:
"sokszor rájuk unok"
Igen, ez nálam is elöfordul, várom, hogy találkozzunk, de aztán rájövök, hogy öszinte itt nem nagyon lehetek.
"az ilyen igazi érzelmi-barátságokra néha sokat kell várni."
Hát ettöl én is félek, hogy sokat.
22-esnek írnám:
Milyen volt az elején? Gondolom, fiatalon sokkal jobban passzoltatok.
Akkor Te zenész vag?
Igen, ez valóban nagy kérdés, mit lehet kezdeni akkor, ha a társak az idö elörehaladtával "elfejlödnek".
Elválni? De ha gyerekek is vannak, meg anyagilag sem annyira rózsás a helyzet, akkor az is csupa veszteség.
Hogy próbálod ezt áthidalni? Barátnökkel?
Nekem igazán azzal sem megy, ebben a korban eléggé be vannak gubózva, nehéz öket kimozdítani.
De ott is nö a szakadék, és gyakran találkozom írigykedéssel is.
Nem egyszerü ez.
Èn már több fiataltól hallottam, hogy neten ismerkedtek meg, találkoztak is, de hogy folytatódott-e, azt nem tudom. Èn még 10 levélváltásnál senkinél nem jutottam tovább, nemtöl függetlenül. Ès nem rajtam múlt. Amikor egy kattintással ott egy másik, akkor nem is alakulhat ki hosszútávú kötödés.
Az egy év elég soknak számít szerintem.
Őszintén szólva fiatalon sem illettünk igazán egymáshoz. A környezetem (szüleim,rokonaim, ismerőseim) próbálták felhivni rá a figyelmemet, hogy nem sok közös témánk lesz. A férjem szakmunkás, lakatos, de már évek óta munkanélküli.
Húsz éves koromban még nagy volt a szerelem, én nem sokat gondolkodtam azon, mi lesz harminc év múlva. Volt szó válásról is, még az elején, de mindig abban biztam, majd csak jobb lesz. Nem lett jobb. Két gyerekünk van, ahogy mondod, az anyagiak nem voltak a legjobbak.
Barétnőim nincsenek, a rokonokktól eltávolodtunk, csak a szülőkkel és a testvéremmel tartjuk a kapcsolatot. A munkahelyemen jó a légkör, egy kisvárosi zemeiskolában tanitok szolfézst és zeneelméletet. Otthon leginkébb egyedül vagyok, még ha ott is van a férjem a másik helységben. A gyerekek már egyetemisták, ritkén vannak itthon. Mióta megszakadt a kapcsolatom azzal a portugál levelezőtársammal, többet nem is kerestem semilyen lehetőséget a kapcsolatteremtésre a netten. Sokat olvasok. Rengeteg könyvet leszedtem az interneten. A városi könytár elég szegényes (Szerbiában élek, kevés a magyar nyelvű jó könyv a könyvtárban), megpróbáltam nyelveket tanulni, külömböző témákban mélyitem a tudásomat....megtanúltam egyedül lenni. Az igazsághoz tartozik azonban az is, hogy ha teljesen egyedül vagyok itthon, akkor nagyon érzem a magány súlyát.
válasza:A kérdés az nagyon jó és sajnos aktuális is.
Egyelőre úgy viselem el a magányt, hogy olvasok és filmeket nézek, de tudom, hogy lassan változtatnom kell.
Azt elhiszem, hogy fórumokon nem igazán oldódott, vagy legfeljebb csak idölegesen, aztán hamar visszajön.
Fiú vagy vagy lány?
Hogy sikerült kikeveredned az alkoholizmusból?
Ès most miért kezdtél el megint inni? A magány miatt? Elveszítetted a munkád?
Mert most még nyár van, tehát a depi, ami általában télen tör az emberre, nem jellemzö.
válasza:Újdonsült "ideíró" vagyok.
Valóban, az élő kapcsolatoknak lehet igazán súlya, mégpedig ha van közös érzelmi pont. Legalábbis számomra. Az intellektuális kapcsolódás se rossz, de az önmagában kevés nekem.
Nyomasztó az állandó magány. Már gyerekkoromban is sokkal mélyebb érzelmi világom és gondolkodásmódom volt, mint a kortársaimnak. Ma meg halászhatom neten át nagy nehezen érzelmi(szellemi) partnert. Intellektuel levelezőtársam még csak akad pár, de érzelmi alig. Talán mostanában egy van, nem rég kezdődött, majd kiderül, milyen... Na de az élő kapcsolat nagyon tud hiányozni...
29-esnek írnám:
Mit jelent az számodra, hogy "közös érzelmi pont" legyen?
Ez érdekelne.
"Az intellektuális kapcsolódás se rossz, de az önmagában kevés nekem."
Èn már örülök, ha intellektuálisan kapcsolódhatok. Akkor már érdemben tudok beszélgetni. De sokszor érzem, hogy valami hiányzik.
De azt is szoktam érezni, hogy bár "hiányzik valami", ennek ellenére mégis többnyire én kötödöm jobban. Ami aztán egy idö után elkezd zavarni. Most nem a párkapcsolatokról beszélek elsösorban, hanem a barátságról. Ezen már gondolkodtam, hogy régebben, pl. 10 évvel ezelött nem így volt, akkor sokkal kiegyensúlyozottabbak voltak a barátságaim, szinte mindig találtam szorosabb kötödést.
Nem tudom, én változtam-e meg - tehát nehezebb hozzám kötödni- vagy egyszerüen abszolút felhígultak az emberi kapcsolatok és ez a szoros kötödés, amit én keresek, egyre inkább hiánycikk.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!