Egyedül érzem magam és barátaim sincsenek pedig mindent megpróbáltam, miért van ez?

Nincs egy barátom se, pár ismerősöm van, de ők nagyon messze laknak(300km).

Helyben nincs senki aki barátkozna velem. Ha esetleg megismerek új emberek akkor ideig-óráig beszélgetünk aztán annyi, nem is keresnek többet. Szépnek mondanak és csinos is vagyok(nagyon sokat edzek), 4-es, 5-ösre érettségiztem és most egyetemre járok. Tehát butának se mondanám magam. Azt is mondták, hogy vicces és jóhumorú vagyok. Zárkózottabb vagyok, de ez már abból is adódik, hogy senki sem keresi a társaságomat.

A barátommal szoktam csak kimozdulni és a barátaival lenni néha. Nagyon jól kijövök a barátaival, de őket is mindig én keresem, sosem keresik a társaságom.

Úgy érzem magam mintha egy tárgy lennék, ott vagyok elbeszélgetnek velem, elmegyünk, többet sem keresnek.

Miért? Mindenki nevet a vicceimen, de közben egyáltalán nem feltűnő a viselkedésem. Ráadásul azt hallottam vissza többször is, hogy a lányok riválist látnak bennem.

Bennem? Hiszen egy barátom/barátnőm sincs! :(

Nagyon egyedül vagyok, unatkozok egész nap. A barátom nagyon sokat dolgozik így hetente 3× max. 4× tudunk találkozni. Próbáltam keresni munkát, de már márciusban elfogytak a lehetőségek!

Hiányzik a barátság! Hiányzik az, hogy felhívjak vagy engem felhívjon csak 1barátnő nem kell nekem 100, csak 1, hogy miújság velem elmennék-e vele ide vagy oda. Akiben megbízhatok, akivel csajos napokat tudnánk tartani, együtt vásárolni, kondiba járni, strandolni vagy csak úgy kiülni valahová...

Hogy lehet a mai világban barátságot kötni? Mert már azt sem tudom hogy kell.

Miért járok így? Mi a baj velem? Mi a baj bennem?

Van valakinek valamilyen ötlete?

22/L