Magányos emberek, nektek nem szokott ilyenkor kellemetlen érzésetek lenni?

De.

De mit lehet tenni? Szívás az életem.

Engem nem az szokott felkavarni, hogy látom, hogy vki milyen jól bulizott. Nem. Hanem mikor látom, hogy még a leghülyébb ismerősöm is megszerzett egy diplomát, míg én nem, pedig volt rá esélyem, csak valamikor az nem elég. Hogy vkit mennyire szeretnek a szülei, engem pedig miért tartanak sepredéknek. Hogy vki megveheti a legdrágább dolgokat, míg nekem látástól vakulásig ki kell dolgoznom a belem, hogy megéljek. Hogy éljek. eszembe se jut a magány, vagy hogy egyedül vagyok, csak az jár állandóan az eszemben, hogy vajon mit vétettem én, hogy ilyen helyzetben vagyok.

21

Huh szegény utolsó, hát én is 21 vagyok és én teljesen megértelek, mert ugyan ezeket én is elmondhatom magamról, de fogadd meg a tanácsom, hogy lépj túl ezen, és ne azt nézd, hogy másnak kije, mije van, ne méregesd magad másokhoz, mert teljesen meg fogja mérgezni az életedet. Bele fogsz ebbe keseredni egy idő után, higyj nekem. Próbáld azt nézni amid van, és nem azt amid nincs.

Azt meg tudd, hogy ezek az emberek, akik most nem tanulnak felelősséget, nem éri őket veszteség, nem kell lemondaniuk semmiről, nekik majd később kell az évek folyamán, és idősebb korukra sokkal nehezebb lesz. Mi legalább már túl vagyunk egy két dolgon, és a jövőbeli nehézségeket sokkal jobban fogjuk kezelni, és nem fognak azok úgy összetörni minket, mint őket. Amin meg már most van: sokkal jobban tudjuk értékelni, a családunkat, szeretteinket, tárgyainkat, stb..

De, bennem is hülye érzést kelt az ilyen. Habár én mazochista is vagyok mellé, még utána is járok, hogy milyen buli/összejövetel volt, meg stb.

Hát na, az élet szívás.:)