Vannak olyan (baráti) kapcsolatok, amiket pusztán a türelmetlenség tesz tönkre?

Én vagyok a lány. Az én esetemben, ő kreatívabban szitkozza magát. nekem mégis normálisnak tűnik, már amiatt, ahogyan engem kezel néha, szóval nem úgy kezel, mint egy akármilyen önbizalomhiányos ember, hanem "büszkeséggel" legalábbis én azt érzem, bár közben magába folyt mindent, és aztán jön azzal, hogy "mindenből elege van" és durván átérzem az exisztenciális érzését:))

Az a külömbség, hogy ő egyáltalán nem zavartatja magát, ha nem keresem. Te legalább tudod mit gondolj, mert keres, de én komolyan nem tudom, mit várjak tőle:(.

Amúgy elhiszem, a leírásod alapján szimpatikusnak tűnik.

Talán az én esetemben én vagyok az aki felkapja a vízet, ha nem keresik.

De lényegében bizonytalanság jellemezheti a kapcsolatunk, bár nem értem miért. úgy érzem, hogy kedvel, mégis könnyen elereszt, és ez fáj. Bár nagyon magányos voltam eddig alapból, mégis úgy voltam vele, hogy végre találtam vkit, akit öszintén kedvelek, és bizhatok benne. Talán nem ugyanaz a szitu, és talán pont egy ilyen magához hasonloan bizonytalan emberre nincs szüksége, te legalább támaszt nyujtassz neki, vag ilyesmi, úgy érzem:)

Talán tényleg azt kéne, hogy bizalmasab leszögezhessük ezt, mégis ragaszkodom hozzá.

Idén kezdtünk el beszélgetni, amikor az elején nagyon megkedveltem. Olyan különleges embernek tűnt, és olyan összhang volt a beszélgetésünkben, amit másokkal nem igen tudok elképzelni:) Szóval mémég nem vagyunkolyan jóban, hogy elkezzen egyszer is panaszkodni, azon, hogy nem keresem, nem, ilyen még nem volt. Volt is egy időszak, amikor már nem kerestem, aztán újra, rávettem magam, és jól fogadta:) elég fura, hogy pl. egyszer emlitette, hogy nem bizik senkiben(talán bennem sem, sztem) és ezt úgy mondja nekem, mint bizalmasának, aztán rájön, hogy bennem se bízik:-? nem értem, de rosszul esik.

Lényegében két félelmem van: az egyik, hogy talán nincs semmi(ha volt is elmúlt) vmiért úgy érzem nem kiváncsi rám, csak idegesitem. A másik, hogy talán furamódon ő is csak azt a hibát kőveti el, mint én, csak súlyosabban. Sokszor elég súlyos dolgokat mond magáról.

Legutobb talán kiakadt azon, mikor chat-en szokatlanul elleptem valamilyen idegesitően kedves(?) szövegekkel, amikor "elege volt", csak mertugy gondoltam véget akartam vetni ennek a falnak, és az ő borujának is. olyan érzésem van, mintha csak elijesztettem volna.