Mit tegyek ha a barátom elbizonytalankodott a kapcsolatunkban?

ha dolga volt, akkor mi a feneének kell piszkálni, legyél már megértő

ha ezt csinálod, ott fog hagyni, ez totál felesleges és hülye dolog volt részedről N

Viku te vagy az?

Az durva, hogy abból a kérdésből, hogy biztos veled akar-e lenni, rögtön azt gondolja, nem bízol benne.

Okot ad rá? Igen, okot ad mert megbeszéli hogy találkozzatok, aztán lemondja.

Gondolom nem az első eset, minden normális ember fejében megfordulna hogy Miért nem? Nem szeret? Nem vagyok elég fontos? Más fontosabb?

A te reakciód normális volt.

Az övé azért nem, mert rögtön visszatámadott.

Rendesen azt kellett volna mondania: igen, veled akarod lenni, de most gondjaim vannak, ez és ez a probléma, át akarom gondolni egyedül, aztán majd megbeszéljük.

Mint egy olan pasi, akinek nincs takargatnivalója, aki bízik a másikban.

Ő az aki nem bízik tebenned, nem fordítva!!!

Érzed? Manipulálni akar, rád akarja hárítani a felelősséget, a bűntudatot. Támad és arra akar kényszeríteni, hogy neked fájjon, te keresd és te könyörögj, esedezz a bocsánatáért.

Tudom, mert annyira ugyanilyen pasim volt!

Ne hagyd magad, most egy ideig ne keresd, csak "gondolkozzon". Elárulom, nem gondolkozik egy percet sem, tudja ő, hogy nagy kegyesen "megbocsájt" (nem is haragszik, ez egy játszma) és majd valamikor újra előveszi ezt, amikor azt akarja hogy úgy ugrálj, ahogy ő fütyül.

Ha gondolod írhatsz, én ki tudlak okítani erről mert átéltem, ismerem az ilyen minden fondorlatát és azt is, hogy kell lepasszolni a labdát.

Véletlenül se aggódj: ha azt mondja hogy átgondolta, minden oké - mert ez lesz, max. egy kicsit húz hogy naa, ez az utolsó esély blabla - akkor mondd neki flegmán hogy jó, hát nekem mindegy.

ezután legyél érdektelen az első pár beszélgetésnél.

egy ideig nem akarja majd kiengedni a kezéből az irányítást, de ha egy icipicit is érez irántad valamit, megtörik!

ha nem, akkor meg látni fogod, hogy ennyit is ért: manipulatív, erőszakos, érzelmeit nem kimutató (mert nincsenek is neki?) pasi, az olyanért meg nem kár.

Én szurkolok neked!

Mármint neked nem árulta el, hol van? Pont erre értettem azt, hogy nem normális a reakciója, mert ha nem lennének titkai, akkor nem támadott volna rögtön.

De ha elmondta és úgy nem értetted meg a dolog fontosságát, akkor te is hibás lehetsz.

viszont, mivel nem tudjuk sem a problémát, sem azt, hogy első vagy többedik eset, sem azt, hogy elmondta neked, így nem is tudunk érdemben segíteni.

én azt vázoltam fel neked, amikor többedszerre fordul elő hogy lemond egy találkozót, deismert az ok, elmondta (fejfájásra panaszkodik, v. valami haver szerelmi bánatára, akármi).

ha többet írnál, konkrétabbat is lehetne mondani

Ezt találtam furcsának én is, legalábbis amit ide leírtál, abban nem volt semmi durván bántó, amiért rögtön a bizalmat kellene megkérdőjelezni.

Főleg, hogy ő titkolózott, ezzel, hogy rád hárítja, hogy te nem bízol őbenne - ezzel takarja, vagyis próbálja takarni azt, hogy ő nem bízik.

Az első barátom csinálta velem ugyanezt, aztán volt egy másik kapcsolatom és most mégegy és rájöttem, normális kapcsolatban ez így nagyon nem működik.

Egyrészt, akit szeretünk, meg akiben bízunk, annak mindent elmondhatunk. Még ha titok is - mert megkér rá egy barát - akkor is megmondjuk hogy igen, Hozzá megyek oda, neki van problémája, csak magát a problémát nem mondhatom, mert ő nem engedi.

Viszont ha jól értem, ebben is ködösített a barátod.

A másik, ez az azonnali visszatámadás, sértődés.

Jó kapcsolatban mindkét fél törekszik rá, hogy ne legyenek sértődések, mindent megbeszéljenek, itt pedig szinte generálja a barátod a vitát, hogy rosszul érezd magad.

Bűntudatkeltésnek mondják a pszichológiában, és azért van, hogy legközelebb ne kérdezd behatóan, féljél a következményektől (itt attól, hogy elhagy).

Persze egy kívűlálló bármit mondhat és minden eset más, de ez nagyon emlékeztet engem a saját megélt nehézségeimre és ebből kiindulva próbáltam segíteni.