Egyszerűen annyira fáj, hogy megemésztem magam! Nagyon hiányoznak, nem bírom ki! Nem akarok élni! Hogy kompenzálhatnám a hiányukat?

Sziasztok.

16 éves vagyok, kollégista. Kilencedik osztályos voltam idén, és imádtam az életem. Rengetek barátra tettem szert, sok IGAZ barátra, mind az osztályban, mind a koleszban. Nap, mint nap láttam őket, velük éltem, együtt hülyültünk, ők lettek a mindeneim. Ám az öröm visszanyalt. Jön a nyári szünet, ahol nélkülöznöm kell őket, és nem fogom kibírni. Már most naponta többször krokodil könnyeket hullatok, mert szörnyű belegondolni, hogy 78 napig nem találkozom velük. Eredeti lakhelyemen semmi és senki nincs, ami megfogna, utálok itt élni. A családommal hihetetlen rossz viszonyba vagyok, pénzünk nincs arra, hogy én mindennap utazhassak a barátaimhoz. Itthon nincs egy barátom se, ott meg ott van mindenem. Egy hét, és egy hosszú búcsút kell tőlük vennem. Mit tehetnék, hogy nyáron a hiányuk ne legyen ilyen nagy? A facebook egy dolog, az előtt sem ülhetek egész nap. Annyira fáj már most. Tudom, hogy nagyon melegesnek látszik, de ez vagyok én, nem szégyellem, hogy vannak tiszta érzéseim. Ők a családom, velük szeretném tölteni minden időm, de nem megy. Hogy bírhatnám ki ezt az időt. Meg fogok őrülni még jobban, utálom!