Sem élni, sem meghalni nem akarok. Mi ez?

Nem motivál igazán semmi, ami meg motiválna, azokat a dolgokat meg képtelen vagyok csinálni/folytatni/befejezni/félek. Úgy egyáltalán képtelen vagyok koncentrálni rendesen akármire. El tengek-lengek és nagyjából ennyi az életem, elhanyagolom a fontos dolgokat. Látom lelki szemeim előtt, hogy ha még pár évig ezt csinálom, akkor már visszafordíthatatlan lesz ez a folyamat. Talán már most az. Igazából most egy senki vagyok. Lehetnék valaki, de úgy érzem sosem leszek, végül mindig a halálvágy tör ki belőlem. Amit sosem lenne merszem megtenni, ez 'csak' egy erős vágy. Attól viszont tartok, hogy ha tényleg visszafordíthatatlan lesz ez az egész, akkor lehet, lenne merszem. Egész életemben nagyrészt úgy éreztem, hogy nem vagyok jó semmire és hogy nem érdemlek meg semmi jót. Ebben valószínűleg nagy része van annak, hogy gyerekkoromban itthon és az iskolában néha jól megvertek, és nem is tartottak sokra. Egyszerűen nem tudok abban hinni, hogy valami nekem sikerülni fog.

Mondom ezeket úgy, hogy azért kinézek valahogy, az IQ-m is megüti a 120-at, igaz az érzelmi intelligenciám szörnyű, valamint a lelki- és akaraterőm, mint látható egyenlő a nullával.

Nem panaszkodni, vagy sajnáltatni magam jöttem ide, ha valaki úgy érzi érdemben hozzá tud ehhez szólni, azt szívesen fogadom.

Tudom, hogy pszichológushoz kéne mennem, de sajnos pénzem nincs rá, értelmes állami helyet/embert pedig nem nagyon találtam.

Van ez a sötétség bennem, ez akar megölni és elhitetni velem, hogy Önmagamat kéne megölnöm a sötétséget helyett?

egy huszonéves fiú