Mit tegyeek? Elegem van mindenből. Nem akarok élni, de meghalni sem.

Kedves Ismeretlen,

Szereny velemenyem szerint Neked egy sulyos depresszio van kialakuloban, amibol csak egy pszichologus tud kigyogyitani! A depresszio ugyanolyan betegseg, mint egy mandulagyulladas, gyogyszeres kezelest igenyel (sulyosabb esetekben) es semmikepp sem szegyelendo dolog. Sajnos manapsag egyre tobben szembesulunk ezzel a problemaval. A Te korodban azert nagyon fontos, hogy mielobb kikezeljenk belole, mert az evek soran sokkal, de sokkal rosszabbra is fordulhat, amikor mar nagyon komoly, esetleg evekig tarto terapia hozhat csak javulast. Nem javaslok olyan bugyutasagokat, hogy beszeld meg a szuleiddel, meg ilyenek. Erezhetoen se bizalmad, se tul sok erzelem nem kot hozzajuk (de az is lehet, hogy csak a betegseged miatt erzed ezt).Eloszor neked kell kitisztulni es ha ez megtortent, mar Te is kepes leszel egy normalis, nyugodt hangvetelu beszelgetesre a csaladoddal. Sot, nagy a valoszinusege, hogy kifejezetten igenyelni is fogod. Ok is biztosan latjak, hogy vmi nem stimmel veled, csak ok sem mernek kozeledni feled..

Nem tudom merre laksz, de a legtobb nagyobb varosban talalhato alapitvanyi alapon mukodo pszichiatriai kozpont, ami minimalis anyagi hozzajarulasert kinal szakszeru kezelest.

Szia!

Én a te korodban hasonlót átéltem, depresszió és megakartam halni gondolat. Ez soha senkivel nem osztottam meg, mert ettől sebezhetőnek és hülyének éreztem magam. Olyan mélyre süllyedtem, hogy szinte napi szinten azt néztem melyik hely lenne a legalkalmasabb az öngyilkosságra. Borzalmas így megélni a napokat, ez ráment az egészségemre és a tanulási teljesítményemre, szóval elszartam pár évet az életemből, ami alatt inkább a fősulira való bejutást kellett volna megalapozni.

De eljött a nap túl későn, amikor két választást hagytam magamnak, vagy most felállok és újra építem önmagam vagy végzek magammal.

Mivel most írok neked az előbbi verziót választottam, de nem könnyű egyedül ez megtenni, baromira nehéz, és nagyon könnyű vissza esni.

Nekem az segített a legtöbbet, hogy eljártam lovagolni, az olyan feltöltődést és szabadság érzetet adott, ami azóta semmi más. Sulin kívül próbáltam lekötni magam.

Nincs senkid akivel tudnál beszélni? A szüleid a leírásod alapján reményteles eset ez pedig szülők részéről szánalmas, hogy nem figyelnek rád.

Nekem még nincs gyerekem nem tudom milyen annak lenni, az én fejemre is szartak nagy ívben a szüleim, de én megfogadtam, hogy nem leszek olyan mint ők, és nem fogom az ő szar életüket élni, és ő miattuk nem leszek lelki roncs. Szomorú dolog, hogy a saját családod így bánik veled, és ez miatt ilyen mélyponton vagy, nagyon fiatal vagy még.

De ha te magad nem döntesz a változás mellett, senki nem tud rajtad segíteni, én írhatok neked bármilyen okosságot ami szerintem az, de csak te tudom meghozni a döntést, hogy mit választasz az életet vagy a halált.

Idő kell mire rájössz, az élet hidd el értékes, amikor egy ember szembesül önmaga halandóságával is, akkor a legtöbben harcolunk az életért (persze van kivétel aki tényleg megteszi, hogy végez saját magával).

Nem tudom, hogy segítenek a szavaim, csak remélem, hogy igen, csak arra kérlek szedd össze magad, és lépj tovább. Ennek az egésznek te fogod csak meginni a levét.

És ha van rá lehetőséged húzz el otthonról, ha más módon nem tudsz változtatni a te és szüleid kapcsolatán. Lehet, hogy sokat dobna rajtad, ha nem lennél ebbe a közegben és olyan emberekkel vennéd körül magad akikre számíthatsz.

Én csak annyit mondhatok még tudom, innen a másik gép mögött könnyű tanácsokat osztogatni, de ne add fel. Nem akarom firtatni, miért nem beszélsz a nagyszüleiddel erről azt, csak te tudhatod, de van akire számíthatsz és nem vagy egyedül és ez nagyon fontos. Fiatal vagy még, és kérlek a tehetségedet ne pazarold el a szüleid miatt, nagyon nem ér meg. Nem lesz könnyű ezt végig járni, sajna nehéz szembe nézni a dolgokkal, könnyebb elkerülni őket.

De fiatal vagy még nagyon, kis idő és sokat fogsz még változni, sajna ezek a dolgok nyomtalanul nem fognak elmúlni, de fel a fejjel.

Sok sikert és kitartást.

Hogy tudd, nákam is ez van. Egyszer megakartam ölni magam, ezért fogtam egy kést, és átvágtam az ütőeremet. Nem fájt, csak k*baszottul vérzett. Sajnos nem haltam bele a vérveszteségbe. Beragasztottam jó vastahon, és egy hónap múlva, meg mintha mi sem történt volna.

12/L