Mit tegyeek? Elegem van mindenből. Nem akarok élni, de meghalni sem.

Hát erre nem tudom mit mondjak. Nem vagyok hülye, inkább okosnak mondanám magam. Egóm nincs is, mert egy nulla vagyok. IQ-m se lenne rossz, átlag feletti jóval! Gimis vagyok, jeles. De a jövőmet annyiban látom, hogy mikor lesz már péntek. És egész hétvégén semmit sem csinálok. Hogy a jövőm milyen lesz, nem tudom... De sejtem hogy nem jó. Semmi nem jön össze az életben. Nincsenek igaz barátaim, szüleim utálom, ők utálnak. Öcsém is. Nem tudok idehívni senkit, mert egy ki.aszott nagy házunk van, de sohanincs rend, az udvaron nincs egy tenyérnyi folt, mindenhol kutya van. Anyámék azzal foglalkoznak. Elegem van az életből. Legjobb megoldásnak a halált találom. Csak van kiért élnem, akik szeretnek, és akiket szeretem. De most már tennem kell valamit. Se nem cigizek, se nem iszok, nem járok sehova bulizni. Nem beszélek, itthon egész nap alig beszélek 5 percet. Ez is csak abból áll, hogy mi a kaja, mi volt itthon, meg hogy mijen semmirekellő vagyok, ha apám is bejön. Nem is köszön, semmibe se néz. Ne is nézzen, ő is egy nagy senki. Idegbajos állat. Semmi nem jó neki. Elvettek több százezer forintomat, amihez semmi közük nem volt, és ők játszák magukat h milyen jó szülők. Nem birom elviselni. El kell menjek innen, mert beleőrülök. Nem bírok élni. Úgy szeretnék élni egy hónapig, hogy ők azt higyjék meghaltam, de közbe éljek, és lássam őket. Nem azért hogy lássam őket szenvedni, mert nem lenne nekik szenvedés. Csak tudjam hogy mennyibe néztek, és hogy mi lenne az első dolguk. Gondolom a drágább cuccaimat adnák elfele. Családi darab, mit az nekik... Szeretném látni, és mint szellemként megállítani őket, ha olyat tennének. Nem dicsekvésnek, de kb 300.000 Ft-nyi régiségem van. Nem költöttem rá 50.000-et. Kaptam, cseréltem, jelképes összegért vettem. De mindenki csak azt látja, hogy bakker, az a k.rva kard 100.000 Ft, add el. Az a kép 50.000 Ft, add el. Abból az érméből van 2, egyiket add el. Nekik élek, másért nem is nagyon van értelme élni, A hobym éltet. Egy dagadt dög vagyok, de nincs lelki erőm semmihez. Ha valamibe belekezdek valaki (apám, anyám, öcsém) elb.sza, és olyankor még jobban azt érzem, hogy minek csináljak valamit, hisz nincs értelme. Ha valamibe 2 napomat fektetem, ő meg oda vágja hogy rohadt deszkából csináltam? mivel jobb ha megveszek 7.000 Ft-ért, mint ha a használtat berakom oda, ahol senki nem azt figyeli, a kert legvégén? Ilyenkor fogom magam, és abbahagyok mindent. De már ott járok, hogy nem is csinálok semmit. Azt várom, hogy aludhassak, mert akkor telik az idő. És nem kell tudom róla. Lehjobb lenne ha mesterséges kómába kerülnék 5 évre. Kikapcsolnék. Nem megyek pszichológushoz, inkább akkor berugok és ki se józanodok. Van egy házunk, ahol lehetne valamit is csinálni. A ház alapból rossz, bontani való. De ha én lebontanám, és újraraknám ugyan úgy,(egy szobát kéne csak, a többi még nagyon jó) akkor ott ellennék, elfoglalnám magam. És értelmét is látnám. Más esetbe ki fog burulni a fal, és viszi az egész házat. És ha csinálnám vergődnek érte. Nem bírom elviselni. Nem féltenek, hanem utálnak. És már útálok élni, az életem egy szenvedés. Ma is kikapcsoltam az agyam, és nem csináltam semmit. Elvoltam, de semmit. Nem tudok. Nem látom értelmét, és ilyenkor egyre mélyebb depresszióba süllyedek. Nem akarok élni, de meghalni sem. Csak nem lenni, vagy ha lenni, akkor úgy hogy értelmeset csináljak. Nem is tanulok, bár még jól állok, de már nem sokáig. Mert nincs erőm tanulni se. Belegondolok, hogy elb.szom az életem a tanulással, és haszna se lesz, mert nem. Szeretnék társaságot, de itt nem tudok, mert nem olyanok a körülmények, ahol olyanok meg nem lehet tőlük.

Iskolába is maximalista vagyok. Mindenből 5 akarok lenni. Ez is bosszant. Anyámék szokatták belém, h megtom csinálni, csináljam meg de nem bírom. Belefáradtam az életbe. Most gondolom hogy már megint egy hsztis tini, gondoljátok. De nem. Nem bírom az életem.

16/f amúgy