Más is érzi úgy hogy fél az emberektől, és ezzel ellentétben mégis iszonyatosan fél a magánytól, folyton vágyik emberi kapcsolatokra, és az emberi kapcsolatok tartják egyben?

Folyamatosan kapcsolatban kell lenni valakivel, mindig közel kell kerülni az emberekhez. Mintha ez gyógyítana, nyugtatna meg, hogy vannak emberek körülöttem, vannak kapcsolataim. Mint egy szivacs úgy vágyom emberek társaságára, néha sok is vagyok. Mégis félek az idegenektől, az új helyzetektől, kicsit szocfóbos vagyok. Ez olyan ellentmondásos, ezért nem is értem hogy van ez, mi okozhatja ezt.

Ti hogy vagytok ezzel?