Az itt siránkozó magányosok nincsenek is a tudatában, hogy mennyire jó is nekik?

Te agysebész, a magány lényege pont az, hogy nincs kibe kapaszkodnod, mert nincs veled/melletted SENKI.

Egyedülálló férfiként ilyenkor arra gondolok, hogy egy nőnek még egyedül is jobb, mint velem. Ettől még mélyebbre süllyedek.

Attól még, hogy két ember magányos, nem lesznek automatikusan remek társaság egymás számára. Megpróbálhatnak "összejönni", de általában elég kicsi arra az esély, hogy lesz ebből bármi is.

Amúgy valahol jól jártam hogy, ronda vagyok mert több idő maradt tanulásra hiszen nehezen tanulók így legalább lett diplomám. Viszont annyiban rossz hogy, sose tudom meg milyen érzés csókolózni, májusfát állítani, Valentin napot ünnepelni.

Én is utálom ezt a nyüglődést, amit egyesek levágnak csak azért, mert egyedül vannak. Én rengeteget voltam és vagyok egyedül voltam, nekem ez mindig teljesen természetes állapot volt, én sosem fogom megérteni a kapcsolatfüggőséget. Nekem az a furcsa, hogy mennyi ember életképtelen egyedül, én sosem szoktam unatkozni, annyi mindent lehet egyedül csinálni és ugyanolyan jó vagy még jobb.

A 3-as vagyok. Miért lettem lepontozva?

Hát én tiniként illetve a húszas éveim elején kapaszkodtam mindenkibe és szerintem pont emiatt fordultak el tőlem. Az a néhány ember aki megmaradt az is úgy maradt meg hogy azért éreztették velem hogy annyira nem akarnak sok időt velem tölteni. Így már én sem töröm magam a húszas éveim közepe óta. Volt lb egy év amíg totálisan magányos voltam és szar volt de úgy voltam vele hogy úgysincs senki akire nyomulhatnék (itt barátságra is gondolok) de hát ha lenne se akarok mert sokszor megkaptam hogy elegük van abból hogy folyton nyomulok (igen így fogalmaztak). Úgyhogy nincs túl sok lehetőségem. Az a szerencsém hogy lett egy párom aki szeret illetve egy régi barátom visszakerült az életembe aki gyakran visszaír és ráér talizni és nem zavarja hogy keresem.