Vesztettél már el valakit anélkül hogy elveszítsd?
Nagyon közel álltam valakihez lelkileg, csak mi ketten voltunk egymásnak, senki nem volt neki, se nekem. Elkezdett kapcsolatokat felépíteni a rokonaival, a régi barátaival és vége mindannak ami köztünk volt. Úgy érzem már nem azt jelentem számára akit eddig. Most csak egy vagyok a többi közül, eddig csak ő volt és én és a mi kis közös világunk. A szívem "szakad meg" úgy érzem. Nekem még mindig csak ő van, az én világom még mindig ugyanaz, és ugyanúgy róla szól, de már sokkal távolibbnak tűnik mint ahogyan eddig volt. Mintha elhagyott volna, itt van, de mégsincs itt. Nem úgy, ahogyan eddig volt. Csak ő volt és én és ennek vége, csak én maradtam és neki a fele/negyede vagy valami ilyesmi.
Nagyon nehéz.. nem tudom mit tegyek.
Valaki tapasztalt hasonló érzéseket?
Hogyha nem érted miről van szó, kérlek ne írj semmit.
A gyerekkori legjobb barátnőm (tízévesen ismertem meg, húsz voltam, amikor véget vetett a barátságunknak) volt ilyen. Annak ellenére, hogy messze éltünk egymástól és ritkán találkoztunk, teljesen kisajátított, minden más barátomat elmarta, a párkapcsolataimra féltékeny volt, és szerelmes volt belém, bár ezt csak később, tinédzserként vettem észre, és én nem vonzódtam hozzá. Amikor lett egy új kapcsolatom húszévesen, végleg megsértődött rám és azóta sem beszéltünk.
Nem teljesen a te eseted, de valószínűleg számára én voltam az a fél, aki eltűnt és már nem volt kizárólagosan vele azon az egészségtelen módon, amit ő renélt volna.
A sztori sok kellemetlen, ide nem tartozó részét elhallgattam, nem akarom őt feleslegesen rossz fényben feltűntetni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!