Meg lehet szokni a társtalanságot?

A magányt nem lehet megszokni, csak - kényszerűségből - elviselni.

Nem tudom, én például ha lejtmenetben vagyok, vagy depis hangulatban, akkor annyira nem is vágyom társaságra.

Te mennyire vagy kapcsolatképes ember? Tudsz alkalmazkodni?

Lelki szemetesláda vagy csak nekik? Ne hagyd!!

Nem is mondtam 10-es (5-ös) válaszoló, hogy te megcsaltál volna bárkit, arra kérlek, hogy ne forgasd ki a szavaimat. Csupán azt mondtam, hogy aki nem érzi magát szabadnak egy kapcsolatban és túl kötöttnek, korlátozottnak érzi magát, az hajlamosabb megcsalni a párját ilyen esetben. Nem mindegy, hogy hajlam van-e csakis, vagy ennek engedve meg is teszi-e az illető. És akkor mi van, ha a másikhoz alkamazkodni kell? Olyan nehéz és nagy ügy? Bármilyen kapcsolatban kell valamilyen mértékű alkalmazkodás, nem csak párkapcsolatokban. Aki erre nem képes, vagy talán az, de nem akar ilyet, mert teher neki, vagy ha egyéb oka van rá, annak nem való semmilyen kapcsolat, viszont akkor egyedül marad. Nem csak neki jó legyen, ez oda-vissza van, hanem mindkét félnek jó legyen. Nem csak szerelmesen lehet jó egy kapcsolat, ez is tévedés. Ráadásul szerelem nélkül jobban látod az oldalait a másiknak, nincs homályosító köd és reálisabb a döntés is. Talán többen szeretik szerelemmel és hiszik azt, hogy úgy jobb, pedig nem így van, csupán más. Én a barátommal szerelem nélkül vagyok 5 éve, ő szintén nem szerelmes belém, mégis jól megvagyunk továbbra is és számíthatunk egymásra a legtöbb esetben. A megszeretés pedig nem csak szerelem lehet, hogyha ezt érted alatta, hanem baráti, vonzalmi szeretet is, amellett mély szeretet is a szerelem alatt valamivel. Bőven van ebben tapasztalatom már.

A mai világban a lelkizést általában azok részére tartják fent, akitől nem akarnak semmit. Ilyen ingyenes "pszichológust" fogad fel az illető. Viszont olyanról tudok aki nem lelkizik, hazudik is ráadásul, és dönget ezerrel. A meséknek dőlnek be sokan.

Ez egyáltalán nem mese 19-es válaszoló. A lelkizés bárkik között létrejöhet (nemektől függetlenül, de legtöbbször nő és nő között, nő és férfi között, a férfi és férfi között ritka), akik jól megvannak, türelmesek és együttérzőek. Még párkapcsolatban is fontos olykor a lelkizés, hisz az ember jobb esetben a szülei mellett, vagy után a párjáea számíthat a legjobban, még a lelki dolgokban is. Ha a pár tagjai valóban eléggé szeretik egymást és együttérzőek, akkor ez nem gond nekik és meghallgatják a másikat, jobb esetben megpróbálnak neki segíteni is. Például az én barátommal (párommal) is lehet szerencsére néha lelkizni (bár én nem gyakran szoktam, mégis olykor megesik, de általában ritkán, legalábbis az eddigi 5 évünk alatt ez így volt), általában nincs ezzel neki se semmi baja, ha valami zavarja, arról szokott szólni rendesen (értsd nem durván) és megbeszéljük normálisan, ő is őszinte és én is.