Sokat agyaltál már a rossz kapcsolatodon?

Rossz kapcsolaton nem agyalunk, hanem kilépünk.

A szakember ismerősöd nem mond ilyet. Csak ugye a legtöbb tanács a pszichológus és párterápia lenne, mert ezt senki nem úszhatja meg. Te meg szeretnéd, ezért írtad, hogy van ismerősöd.

Sajnos minden kapcsolatomon agyalnom kellett, szépen indultak, de mindig úgy végződtek, hogy a szüleim, rokonaim feltették mindig a kérdést: miért tűröd! Ez borzasztó! Miért nem szakítasz?

Már hányingerem volt ettől a szakítanod kelltől és igazuk volt! Komoly és súlyos dolgok történtek, mind 3 kapcsolatomban más és más borzalom, amúgy 3 kapcsolatom volt eddig 48 éves koromig, 1 ik közülük egy 15 éves házasság.

Sajnos én nehezen ismerkedtem, nehezen mentem bele kapcsolatokba, de nagyon nehezen másztam is ki, ha már megszoktam az illetőt.

Törölték is velem a földet rendesen, amíg én álltam elhipnotizálva.

Utólag azt mondom, hogy ezek a kapcsolatok vègülis csak az én képzeletemben léteztek es a ragaszkodásom miatt tartottak.

Azt hogy szakítottam nem baj, hamarabb kellett volna, de szükségem volt a leckére, amit ezekből kaptam!

Másképp nem tudtam volna fejlődni azzá, aki ma vagyok, mert voltak gyengeségeim, pl nem értettem a red flageket tapasztalathiány miatt, plusz otthon se kezeltek tisztelettel, azt se tudtam mi az. Ha egy ferfi ironizalt ahogy apam is tette, vele röhögtem.

Nem tudtam meghúzni a határokat, ugyanis nem voltak határaim, mert otthon nem lehettek határaim, mindent tűrnöm kellett.

Úgyhogy a göröngyös, nehéz út jutott nekem, azon kellett végigmenjek, hogy értsem meg, hogy mit várhatok el es mit várhatnak tőlem.

Hogy ne engedjem, hogy rámtelepedjen valaki az intim szférámra, közben ő éli az életét mellettem ahogy akarja es engem gyanúsít stb

Hogy vegyem észre első órában ha valaki nem tisztelettel közelít.

Így most már egyedül maradtam, leráztam minden kártevőt, de mostanra már el is múlt a lelkesedésem a pasik es az ismerkedések iránt

És mivel a legtöbb pasi pofátlan, meg furcsán viselkednek (egyből szexualis témák stb) mindenkit le is kell rázzak.

Nincs már idegem a hulyékhez.

Jobb így mint agyalni, ahogy te es sehova sem vezet, a saját agyad cseszteted, a másik meg éli világát, vadászik melletted

Mondjuk vak tyúk is talál szemet alapján szerencsém is lehetett volna, furcsamód, legalább egyszer, véletlenül, de nem volt soha a pasikkal!

2 es voltam

Tegyük is hozzá, hogy te már bármilyen normalis is lennél, akkor már az volna a baj, mert a pasik nagyrésze bolond, folyton a farkukat mutogatnák, nem veszik észre, hogy egy helyzet NEM ÉRETT MEG egy ilyen dologra, hogy NEM HELYTÁLLÓ, furcsa, bolondokházába való a viselkedésük….

Itt már az a hátrány ha te vagy normális a mai világban.

Régen a magamutogatókat bolondoknak tartották, ma már ez az alap, hogy ha elégedett vagy a testeddel forró képeket küldözgetsz magadról, mindenféle idegennek pl ismerkedési appokon, mint a tinder, ma már ez az új normális, embereknek akik nem kötődnek hozzád érzelmileg, nem is fog mert az ciki, meg ilyen hogy szeretet stb baromi égő, meg aztán miutan elküld 6 faszképet és ha szex is van, utána annyira se érzi magát lekötelezve, hogy köszönjön neked az utcán, mert az semmi nem volt, es az érzések az szégyen, de az nem, hogy mutogatja magát es ismered az anyajegyeit es a faszat jobban mint az arcát!

Ilyen hulye világot élünk, itt már normálist kár keresni, azok esetleg már házasok. Es akkor maradtak az örök keresők.

Itt mar normálisnak lenni elüt a normáltól!

Normális gondolkodással az ember töpreng egy ideig.

Ha nem tudtok beszélgetni róla, ha másik nem érti a problémád, ha ő nem képes az övéről beszélni, ha nincs tenni akarás a másik oldalról, akkor te nem fogod tudni megoldani, bármeddig húzod is. Utólag fogod sajnálni az elvesztett időt, a fáradságot, bármit,amit fölöslegesen beletettél. Az utóhatása pedig akár az is lehet, hogy egy következő kapcsolatba pont ezért már nem akarsz olyan odaadó lenni, amilyen valójában lehetnél.