Hogyan tudnám gyorsabban elfogadni a magányt?

A helyzet röviden:

Meleg vagyok, lassan 20 éves és még soha nem volt lehetőségem normális korombeliekkel ismerkednem. Nem nagyon ismerek más melegeket, vagy legalábbis keveset. Kapcsolatom se volt, alkalmit nem szeretnék.

Arra jutottam nem érdemes ezen többet stresszelni, ez van. Próbálom elterelni a gondolataimat, elfoglalni magam. Hálát adok édesanyámnak amiért szeret, a barátaimnak is, van mit ennem, van hol aludnom.

Abban bízom, hogy lehet boldognak lenni kapcsolat nélkül is, igyekszem örülni minden jónak. Nehezen megy.

Ha valaki ismer valami jó módszert a figyelemelterelésre azt nagyon megköszönöm!

Tudom, fiatal vagyok, jó esetben élek még egy ideig és lehet lesz párom. Attól még nem szeretném ha ezen járna az agyam mindig.

Itt egy kis magyarázat mielőtt belém kötnének:

Próbáltam neten ismerkedni, nem ment. Személyesen jobb lenne. A meleg szórakozó helyeket inkább elkerülném a hírük miatt is, meg azért is mivel nem az egész éjszakát átbulizós ember vagyok. Illetve az egész szubkultúra visszataszító nekem. Valószínűleg én vagyok konzervatív, de szerintem a melegség nem igazi identitás, hanem a szeretet egy formája. Semmi különös, nem kell felfújni. Főleg nem hasznot húzni a meleg emberekből.

Én egyszerű boldog életet szeretnék, nem szeretnék gazdag, híres, vagy egyéb lenni, csak egy hétköznapi ember.

Köszönöm ha válaszoltok!

UI: Privát üzikre csak akkor válaszolok ha az illetőnek komoly hozzáfűzni valója van! Perverzek, papák és akik szexre mennek le lesznek tiltva!