Mi a véleményetek egy olyan 42 éves férfiról akinek soha nem voltak haverjai,barátnői?

#15

Vannak emberek, akik nem társasági emberek.

Nem értik a humort, semmi érdekes nincs bennük, ellenben nagyon fárasztóak.

Az autisták hasonlóak.

Apám is hasonló.

60+osan nincs egy barátja sem.

Olyanokat csinál, ami fárasztó.

Belép az aurádba, vagy egy beszélgetést megzavar, nem veszi észre, ha zavarja másokat.

Magáról szeret beszélni, mást nem szívesen hallgat.

A kacatjait mutogatja másoknak, hogy ő mit vett pl a boltban.

Na, ez kb senkinek sem érdekes, hogy ő egy piacon milyen porfogót vett.

A tárgyakhoz betegesen kötődik.

És igen, jól írja az előttem író, van, akinek nem kellene szaporodnia, tovább adni a nyomort.

Régen könnyebb volt remeteként élni de ma minden a népszerűségre épül.

Insta, celebkedés, kapcsolatokat kell építeni.

De akinek még pár haverja sincs, az miféle kapcsolatot tud építeni?Semmit.

Valami ganéj munkát lehet csak bízni az ilyen emberekre pl biztonsági őr, sírásó, minimálbérért.

Ez egy kiüresedett élet, rossz, akinek ezzel kell élnie, de sokaknak betegségtudatuk sincs, és szaporodni bárki szaporodhat, ha két mentális sérült ember gyereket csinál onnan is csak akkor veszi el az állam, ha nagyon szélsőséges baj van.

Így kiragadva ennyit, hogy férfi, 42 éves és nem egy társasági ember, erről így nincs véleményem.

Kicsit többet kellene róla tudni. Mert más az, hogyha valaki afféle "magának való", introvertált, mondhatni remete alkat és ezzel önazonos, és neki megfelel. Az is más, hogyha kurvára nem jó neki, de ezt dobta a gép, kötődési és ismerkedési problémái vannak, vágyja a kapcsolatokat, csak nem jön össze neki. De ekkor sem lebetegezni és ítélkezni kell, hanem, ha igényli, segítséget nyújtani. Természetesen az ő felelőssége, hogyha olyan élethelyzeten van, ami számára rossz, hogy tesz-e ellene, hogy ebből kikerüljön? Már ha akar változtatni. Ha jó neki így, akkor semmi.