Miért van ilyen sok magányos férfi?

És ez olyan borzalmas hogy a férfiak szeretnének társulni az ellenkező nemmel?

Úgy tudom azért a nők is szoktak sírni!

Ha most nem akkor majd idősebb korukra amikor visszaforgatnák a kereket!

Azt látom, hogy a két nem különböző módon áll hozzá a párkapcsolati sikertelenséghez.

A sikertelen nők jelentős része olyan életet épít magának, amelyben a lehető legjobban érzi magát. Szorosabb kapcsolatot tart a rokonaival (pl sokkal több nagynéni törődik a testvére gyerekeivel, mint ahány nagybácsi), háziállatot szereznek be, hobbik után néznek, otthonosan alakítják ki a lakásukat, fenntartanak egy baráti kört stb.

Ezzel szemben számos férfi úgy éli meg a dolgot, hogy ha nincs nő, akkor semmi nem ér semmit. Nem törekszenek arra, hogy jobbá tegyék az életüket, a lakásuk úgy néz ki, mint valami ideiglenes szálló, nem tartják a kapcsolatot a családjukkal. Ha vannak is barátaik, általában nem nyílnak meg annyira egymás előtt stb.

Hát persze, hogy keserűbbek és magányosabbak.

Nyilván vannak ellenpéldák, ne is fárassza magát azzal senki, hogy sorolni kezdi őket, mert TUDOM. Én pusztán egy általános megfigyelést írtam le.