Melyik taktikát válasszam?

Miből gondolod, hogy ha te erről egy külön kérdést teszel fel, akkor nem az fog történni, hogy akik az 1-es tanácsot adták másnak, neked is azt fogják, akik pedig a 2-t, azok neked is azt? Te itt valami egységes választ vársz?

Egyébként a kettő egyáltalán nem zárja ki egymást. Mindkettő érvényes egymás mellett. Mindenesetre ha nem mész emberek közé, akkor fizikai lehetetlenség, hogy oldódjon a magányod.

A kettő nem zárja ki egymást. Egyik nap elmehetsz ismerkedni, helyi szakkörökbe, klubokba is akár (nem szórakozóhelyre gondoltam elsősorban), hogy új emberek közt legyél, utóbbi kettőnél nyíltnapok/ nyíltórák is szoktak lenni. Egy másik nap meg elmehetsz egyedül egy (mondjuk) múzeumi sétára, vagy valamilyen tárlatvezetésre, ami érdekel. Sosem lehet tudni, hol és mikor talál az emberek barátokat, mikor lel rá a neki való társaságra.

Egyik sem rossz tanács, mert van olyan, akinek az, akkor olyan, akinek amaz válik be. Erre nincs univerzális válasz.

Ez az általános tanács.

De nekem sem jött még be egyik sem.

A legjobb taktika első sorban azon alapul, hogy tisztázod magadban, milyen ember is vagy. Lehetsz nagy társaság kedvelő, de lehetséges, hogy csak 1-2 baráttal elégedettebb lennél. Vagy lehetséges, hogy ha találnál egy elfoglaltságot vagy érdeklődési kört egy adott témában akkor azzal elmenne a figyelmed a magányról.

Én például régen totál azt gondoltam magamról, hogy nagy társasági ember vagyok. Az évek alatt viszont mihánt megtaláltam magamat egyes témákban amik érdekeltek és egyedül tudtam bennük tevékenykedni, akkor nagyon hamar rájöttem, hogy jobban elvagyok. És így leszűkült a kör csak azokra az emberekre akikkel szorosabb a kapcsolatom.

Szóval szerintem csak egy jó taktika van, és az azzal kezdődik, hogy letisztázod magadban, hogy milyen vagy és mire van szükséged. Az után pedig belátásod szerint cselekszel.

Szerintem mind2-re szükség van. Közösségben éled meg a dolgokat. Egyedül pedig átérzed a valóságot.

Amikor többen vagytok akkor az rólatok szól. Amikor egyedül vagy, az rólad meg a világról. A létezésről. Legalábbis nekem így van.