Egyedül élni vagy párkapcsolatban élni könnyebb?

Miért lettem lepontozva???

A kérdésre válaszoltam. Egyre szánalmasabb ez az oldal tele nyomorékokkal.

2es voltam.

En szerintem nem konnyu egyedul elni, ahogy en latom masokhoz viszonyitva. En igaz egyedul elek, nincs perspektivam, de a bevasarlas, mosas, fozes, takaritas, megagyazas, munka mellett azert nehezebb mert minden osszes teendo egy emberre zudul.

Egy parkapcsolatban azt vettem eszre, foleg aki feljott pestre ismerosok, hogy meg van osztva ki mit csinal, igy tobb ido jut mindkettonek. Most nem akarok itt mizoginista lenni, haver mondta hogy naluk az asszony foz mindig, az nem a ferfi dolga max ha hosszabb idore elmegy. Mosogatas is hol o hol a haver, bevasarlashoz mindketten munka elott / kozben amikor van ido (pl tej, hus, nasi, kenyer) nagyjabol minden megvan es be van vasarolva.

Persze aztan ha minden megvan amikor egyikuk sem csinal semmit leszarjak a haztartast, esetleg sporolnak de ketto mennyisegre foznek, sokaig eltart. Tobb szabadido. Es akkor mennek a Budapest Parkba leinni magukat hanyasig es masnaposak, meg tali haverokkal delutan munka utan es ilyenek.

Egy ember, aki egyedul van ez az egesz ra zudul. Bevasarlast nem tudja mind elintezni szunetben, mosogatas (gep ugye bepakolni nem nagy szam, de ki/be kell), ha beteg lesz akkor magara szamithat kb, mindig o foz, takarit, dolgokat o intez, sorolhatnam.

Ezert en szerintem egyedul elni nehezebb, lelkileg is talan. De ahhoz hozza lehet szokni aki tud. De inkabb a haztartas, meg ugyintezesek amik elviszik az idot, nem tud kikapcsolodni es csak munka -> valami -> haztartas -> alvas -> munka -> valami -> haztartas -> alvas ciklus. Hetvegen is, mert akkor is intezni kell valamit neha, mondjuk kaja, vagy mosas. Kikapcsolodas az minimalis max ha valamelyik reszet leszarja de akkor kesobb felgyulemlik a dolog. Ha sporol megint akkor igaz, ritkabban kell mindezt csinalni, akkor talan van szabadido.

Mindkét állapotnak meg vannak az előnyei és a hátrányai.

Az egyedül élés előnye, hogy a magad ura vagy, egyedül hozod meg a döntéseket és csak rajtad múlik, mit hogyan csinálsz. Sem elvárások, sem konfliktusok nincsenek belőle, hogy mit hogyan csinálsz. Nem ér csalódás, hogy mást vártál a másiktól és nem teljesítette, stb. Különösen nagy előnye, hogy nem okoznak gondot a kommunikációs zavarok és problémák.

Ugyanakkor hátránya is az egyedül élésnek, hogy mindenben csak magadra számíthatsz, nincs aki segítsen, támaszt nyújtson, akire számíthatsz. Nincs kihez szólnod.

Együtt élni valakivel könnyebbség lehet anyagilag, egy csomó féle helyzetet és problémát könnyebb lehet megoldani. A megfelelő szervezés és főleg a megfelelő alany kiválasztása viszont ehhez elengedhetetlen.

Az együtt élés kompromisszumokkal jár és a legfontosabb, hogy az igényeket, elvárásokat meg kell tanulni megfelelően kommunikálni. Mivel senki nem képes a gondolat olvasásra, együtt élve kénytelen vagy elmondani, hogy mit gondolsz, miért gondolod úgy és mit vársz a másiktól. Te hiába gondolsz valamit természetesnek, ha a másikhoz nem jut el az információ, hogy mit is vársz tőle. A te fejedben napnál világosabb, hogy mire vágynál, mit szeretnél. Számodra természetes, hogy a másiknak így vagy úgy kéne cselekednie. A másik gondolatai viszont nem a te gondolkodásod szerint működik. Máshol nőtt fel, más hatások érték, más szokásai alakultak ki, máshogyan gondolkodik, más dolgok érdeklik, más dolgok fontosak számára, eltérő következtetésekre jut ugyanazokból a helyzetekből. ha nem mondod el neki, hogy te mire gondolsz, nem fogja tudni.

Nélkülözhetetlen, hogy az együtt élő felek megtanuljanak normálisan és eredményesen kommunikálni egymással. A vitákat még így sem könnyű elkerülni, de ha meg sem próbálnak, vagy nem sikerül megfelelően kommunikálni az állandó vitákhoz és a kapcsolat megromlásához, elmérgesedéséhez vezet.

A párkapcsolatot direkt külön választom, mert az eddigiek akár testvéri, családi, lakótársi együttélést is jelenthetnek. A párkapcsolat nem feltétlenül jelent együttélést, így azok az élethelyzetek is mások. A párkapcsolatban együtt élés egy további szint. Itt az érzelmi egymásra hangolódás, romantikus és szexuális igények kielégítése és összehangolása is fontos tényező. Ezeknél a dolgoknál megint csak sokat számít, hogy mennyire vagytok egy hullámhosszon, mennyire vágnak egybe az igények, ízlések, elvárások és mennyire tudtok egymással megfelelően kommunikálni ezekről.

Szerintem eleve hiba csak végletekben gondolkodni (amikből eleve nem csak kettő van szerintem), mert nagyon nem mindegy, hogy egyedül élsz, de azért van társasági életed, akár párkapcsolatod is, csak nem éltek együtt, nem vagytok összenőve, vagy teljesen magányos vagy és bár vágynál a társaságra, senkit nem érdekelsz. Megint más, ha téged eleve nem is érdekel senki és ezért nem is zavar, hogy nincsen senkid, de itt is létezhet olyan helyzet, hogy ettől még mások nyaggatnak vele, hogy találkozzatok, töltsetek időt és nem tudják elfogadni, hogy te nem vagy rájuk kíváncsi. Szóval egyik helyzet sem teljesen vegytiszta és egyértelmű.

Ráadásul az ember maga, a körülményei, élethelyzetei, gondolkodása és igényei is változhatnak. Szóval attól, hogy eddig így vagy úgy gondoltad, még ez is megváltozhat.

Pl. Attól, hogy sosem vágytál társra, kialakulhat az igény iránta és fordítva, ha szükséged volt rá is besokallhatsz, ráunhatsz és szabadulni akarhatsz. Akár csak ideiglenesen, vagy hosszabb távon. Egy jó/rossz kapcsolat, vagy másoknál tapasztalt jó/rossz példa is nagy mértékben képes befolyásolni, hogyan viszonyul valaki a dolgokhoz. Az életkor előre haladása, megváltozó élethelyzetek, társadalmi hatások is sokat számítanak.

A világ összetett, semmi sem fekete és fehér benne. Csak a sakktábla, de a lépések lehetőségei rajta már távolról sem.