Jogosan vagyok elkeseredett, vagy csak egy hisztis pi csa vagyok?

Nincs kivel várnom a felvételi ponthatárokat. Együtt valakivel jobban telne az idő, és jobban esne megosztani az élményeket. Egyedül tűkön ülnék, mert nyilván nagyon izgatott vagyok miatta, hiszen nagyon fontos dolog ez az életemben.

Pont ott partira nem megyek, mert nem szeretem a tömegrendezvényeket, és senkit sem ismerek ott (eleve introvertált vagyok).

Testvérem, anyám nem hajlandó velem eljönni.

Barátom (vagy mi) egy darab van, de ő sem szívesen jönne el velem, mert nem tetszik neki a program, amit kitaláltam (mozi, egy rajzfilmet nézné(n)k meg - vele amúgy már több rajzfilmet is megnéztem, amit ő szeretett volna). Amikor megemlítettem neki, hogy ez milyen borzalmasan esik nekem, hogy senki sem hajlandó velem tölteni egy nyamvadt délutánt/estét, kigúnyolt és kvázi lehisztisezett.

Ezek után azt kívánom, bárcsak ne vennének fel, mert akkora egy nyomorék vagyok, hogy egy olyan ember sincs, akinek fontos lennék...