Miért vagyok mentálisan jobban attól, hogy visszaír valaki üzenetet?

Csak a mai nap 17 alkalommal léptem be a messengerbe/facebookba. Van egy lány akivel írok, hát mondjuk inkább én erőlködök, 8-10 óránként visszaír és tök boldog vagyok akkor. De nem szabadna mert bele fogok szerelmesedni, sajnos én olyan vagyok, hogy így gyorsan túlgondolok dolgokat, már arra is gondoltam , hogy elhívjam valahova, de én félek meg ugy sem lenne téma mert ami témát feldobok az mind netről van, nagyon nem érdekelnek engem az emberi kapcsolatok, munkát leszámítva 1 hónapja nem beszéltem senkivel telefonon és személyesen sem.

Félek beleviszem magam valami rosszba, hogy változtatok igy. Arra kell folyton gondolnom, hogy egy nyomi vagyok és senkit nem érdeklek mert akkor jobb, tükörbe kell szigerálnom magam, hogy valahogy kerüljem a csajt, de én kezdtem mert ráírtam, ha lehetne visszacsinálni megtenném, de jó ötletnek tűnt irni valakivel. Kollégám javasolta, hogy van eme hölgyike és irjak vele mert nekem akkor milyen jó lesz. Igaza lett, de jó fogalma relatív ebben az esetben mert változás eshet az élethez való hozzáállásommal és a végén egy olyan nagy pofon ér, hogy visszasírom ezt a antiszociális állapotot.

Azzal nyugtatom magam, hogy a csaj a csajokat szereti vagy van valakije vagy én biztosan nem vagyok neki szimpi mert alig ír vissza pedig mindig online.

Nagyon zavar ez, belezavartam a ciklusomba most hónap vége van teljesen megamba szoktam ilyenkor fordulni.