Lehetséges a húszas éveidben szellemileg leépülni a magánytól?

Yep. Modern népbetegség az egész világon. Japánok vezetnek, de nyugat se sokkal van lemaradva. Ha csaj vagy kérj professzionális segítséget.

Ha srác vagy, akkor sok szerencsét.

Simán.

Sőt.

Kétévesen is.

A szocializációt ugyanis tanulja az ember, ha senkivel nem kummunikálsz, csak bámulod a tévét, számítógépezel, akkor gyakorlatilag alig használod ki az agyad, max. annak pár területét. A szocializáció nem csak azért fontos, mert sokat beszélsz, hanem tanulsz, ingerek érnek, döntéseket hozol, nem szűkülsz be. Szocializáció nélkül szorongóvá válik az ember.

Magyarul ha már abban a korban, amikor még erősen fejlődés lenne az alap, sokkal korábban jön el a stagnálás szakasz, esetleg maga a leépülés is akár. na meg simán jön az önpusztító gondolatok, szokások, még ha nem is konkrétan öngyilkosságról beszélünk.

Sajnos igen. Én 5 éve egyedül dolgozok irodában. Alig beszélek valakivel egész nap. Korábban sem voltam nagyszájú, de azért megvolt a társaságom. Mostanra egy magányos, szorongó ember lettem.

Sokat számít a társaság...

N

Hát... Bölcsebb és érettebb nem leszel tőle, az 100%.

De változtathatsz rajta akármikor, az emberek az életük során sok barátot szereznek, neked is menni fog!