Más is egy csalódásnak érzi az életét? Miért?

Nem túl rózsás gyerekkorom volt, tele sok kicsi és néhány nagy traumával, amiknek következménye ( a pszichológusom szerint) a nulla önbizalmam, a motiválatlanságom, céltalanságom. Plusz emellett kialakultak bizonyos mentális problémák is, aminek következtében nem csak hogy képtelen vagyok a párkapcsolat építésre, de emellett belekerültem olyan dolgokba, ami miatt vakszeg börtönbe megyek nemsokára. Ez a dolog pontot tesz az amúgy is katasztrofális életemre, mert innentől kezdve nem csak egy nyomorult leszek az emberek szemében, hanem egy nyomorult börtöntöltelék is. Már ha túlélem a börtönt.

Ja, aszem csalódás az életem.

Igen.

Egyrészről azért, mert magam felé állítottam nem mindig túl reális célokat, elvárásokat, mert rosszul mértem fel 1-2 dolgot, amik utána persze nem is valósultak meg. Vagy semennyire sem, vagy csak darabokban. Szóval saját hibáimból adódóan történtek ezek.

Másrészről elég sok igazságtalanság történik a világban, amiket nagyon nehéz elfogadnom, pláne, ha engem is érint.

Igen annak, egyre inkább. Egyre több dologról derül ki hogy elrontottam, ráadásul ezeket már különböző okokból ki sem javíthatom. Kifáradtam, testileg, lelkileg. Senkim, semmim nincs és már időm se nagyon, hogy bármi jó lehessen...

Szóval hosszú lenne a válasz, a lényeg hogy nem alkottam semmit, így semmi értelme nem volt eddig se és ezután se.