Mire vagy büszke?

Például arra, hogy bő 2 év alatt teljesen átformáltam a testem. ^^

Persze, még nem végleges az állapotom, de a változás jelentős.

Szerintem nem is éreztem még büszkeséget.

Én fitt vagyoknrelatíve szép megvan a diploma nyelvvizsga beilleszkedem munkahelyekre, becsület jóság minden megvan szintén, a legutolsó lenne hogy ezek miatt érezném magamnak büszkének.

Engem valahogy inkább mások elismerése tölt el azzal.

Pl a diplomaátadóra be se mentem, hanem később csak beszaladtam érte az irodára (katonai egyerem de én polgárin vagyok sima pénzugy)és papucsban meg rágógumizva.

Ott ült egy katona. Mondtam neki ide irányítottak csak a diplomám kéne.

Erre felpattant, elővette, szalutált! Egyenes háttal kézfogás! Hát megállt a számban is a rágogumi🤣

És akkor esett le hogy véget ért a 4 év vértizzadásom, vége van, megvan, győzelem!:)

(Amugy 80 an kezdtük el és abból csak 40-nek lett meg a diplomája,a többi kihullott kózben vagy idegileg nem bírták, vagy nem ment.)

Na de ha nincs az a katona..lehet ma se fogtam volna még fel, hogy ennek súlya van:)

Vagy pl amikor rajzoltam egy kisbabát egy felnőtt ahogy a tenyerében tartja.

Bébiszitter voltam kulfoldon es amig aludt a pici, "unatkoztam".

Ki tettem a parafa táblámra a szobámba, tekintve, hogy úgysincs rajta semmi.

Egyik nap meg jött az apuka meg az anyuka elém tágra nyílt szemekkel hogy kérdzni akarnak vmit. Szinte meg is ijestem ezeket ugyan most mi lelte? Vezettek be a szobámba.

És mutatták a rajzom hogy ezt én csináltam?

Mondom ja, mi van akkor?

Aztán nem akarták elhinni, el voltak képedve, majdnem vita is lett belőle:D

Na akkor kezdett derengeni megint vmi, hogy ezek szerint akkor profi lehet a rajzom🤣

A büszkeség érzés valahogy nekem ebből kezd sejleni csak mikor másoktól látok elismeréseket:)

Igazából semmire nem éreztem még, hogy büszke lennék...

tanulmányaimra sem, autó, jogsi, munka, vagy keresztlányom vagy nem is tudom.

Szóval semmire igazán.

A tavaly megjelent novelláskötetemre.

Valamint arra, hogy miután felköltöztem a fővárosba, majdhogynem nulla ismeretséggel felépítettem magam köré egy korrekt kis baráti kört, és nem lettem magányos 🙂

30/F

Semmire, papírt mint olyat egyedül egy jogosítványt tudok felmutatni. Azonkvül a szociális kapcsolataim minimálisak, és amik vannak azokat is építem le folyamatosan. Egy kudarc az életem minden szempontból.

24F

Az egyetemen eddig elért dolgaimra. Az egyik professzoromnak hála, aki beajánlott több ösztöndíjra is, amiket el is nyertem a megpályázásuk után, nagyon sokat változtam, és változott az életem is az elmúlt pár évben. Jó irányba. Igazából ezeknek köszönhetően sikerült végre kinyílnom, és meglátnom, hogy sokkal több van bennem, mint azt valaha is gondoltam volna. Büszke vagyok azokra, amiket az elmúlt időben elértem a professzoromnak és az egyetemnek hála.

Büszke vagyok arra is, hogy nem iszom, nem dohányzom, hogy becsületes vagyok, lelkiismeretes, megbízható és jólnevelt.

Meg arra is, hogy nem egészen 18 éves koromban letettem az angol komplex C1-et elsőre. A tanáraim megkérdőjelezték az angoltudásom, egyikük olyan lekezelő stílusban, hogy létrejött bennem egy "csakazértis", és bejött:) szóval neki is köszönöm :D

Az eszemre, a kézügyességemre és a humoromra.Ezek segítettek az életben minden helyzetben és ami fontos,nemcsak nekem, hanem másoknak is.

Sajnos egyáltalán nem vagyok büszke az emberi kapcsolataimra,mert a naivságom,szeretetem miatt nagyon sokat szenvedtem és évek óta magányos vagyok.

De mégis büszke vagyok arra,hogy minden nap találok valami szépet,örömet az életben :)

55 F