Ha a magányos emberek szerint nem ők tehetnek a helyzetükről, akkor miért van az, hogy...?

Ez már volt téma.

Igazából nem reális, hogy az összes magányos "lejjebb adjon".

Egyrészről, amikor magányos vagyok, általában konkrét emberek társasága, lénye hiányzik. Bár kézenfekvő megoldás lenne felkeresni egy másik, hasonló cipőben járó embert, azért az idő, míg abból minimum egy közelebbi ismerős szintre eljutunk.

Másrészről, meg neten már egy ideje nagyon megválogatom, kinek és hol írok vissza. Nem is nagyon bízok már efféle netes ismerkedésben. Saját és mások rossz tapasztalatai után.

pl. itt is kezdődött már több beszélgetés is amiatt, mert mindketten magányosak voltunk, azonban egyik sem ért véget valami jól. Volt, aki azért küldött el a negatív jelzős anyámba, mert pár üzenetváltás után nem akartam felbumlizni Pestre. A legtöbbüknek viszont az nem tetszett, hogy nem tudtam mindig perceken belül visszaírni, hanem volt, hogy órák is kellettek rá, ezt pedig már a beszélgetés elején meg is írtam nekik. Akkor azt mondták, rendben van.

Elhiszem, hogy nem túl gördülékeny ilyenkor a beszélgetés, és zavarja őket, de tényleg nem tudok hamar reagálni sokszor.

Nem azzal van a gond, hogy ezt szóvá tették, hanem az a stílus, amivel.

Úgyhogy én ilyenek miatt nem kezdek el magányos embereknek írogatni. Nem azt mondom, hogy mindenki automatikusan ilyen, mint a leírtak, csak túl sok negatív tapasztalatom lett ahhoz, hogy ilyenbe kezdjek ismét.