Nem furcsa ez egy kicsit?

Én akkor untam meg az itteni "beszélgetéseket", amikor előjöttek a következő érdekességek :

- mindenki,aki akár csak egy kerülettel is arrébb lakik már arra sem hajlandó,hogy egy sétára eljöjjön ,élőben beszélgetni. Az írogatás nekem üres,semmitmondó és ráadásul személytelen.Mindenki azt írhat,állíthat magáról amit akar,sokszor teljesen mást,mint a valóság.

- volt olyan, aki két levélváltás után megkért,hogy fizessem be egyik rezsiszámláját, míg fizetést kap

- volt olyan,aki nyakamba zúdította szexuális és családi problémáit,ami nekem nagyon zavaros és nyomasztó volt

- volt aki szexpartnert keresett,ezt álcázta magányos emberként

- volt aki rövid bemutatkozás után cikizte a hobbimat,a munkámat,stb - bezzeg az ő munkája,hobbija

- volt akiből áradt a negatívság, a pesszimizmus

- a legtöbb persze nem írt, hanem pár naponta odavakkantotta,hogy mi van,hogy telik a kapod és ennyi.

Egyébként az ölelések csodákat tehetnek,de ehhez nem virtuálisan kell élni, hanem kimozdulni és nem arra hivatkozni, hogy a szomszéd néni macskájának kell venni tápot és ezt másik megyében, ezért nem ér rá ...

Aki értelmes,kedves és szimpatikus,akivel örömmel találkoztam volna,ők az ország másik végében élnek.

Így maradok annál, ahogy közel hét éve élek és azt hiszem,ez nem fog már változni. Megszoktam,tudomásul vettem.

F/ Bp