Miért nem tettem meg?

Tegnap miután hazaértem egy sikertelen forgalmi vizsgáról nagyon fura érzéseim voltak.

Sok éve gondolkoztat el az öngyilkosság mint "megoldás".

Nem a vizsga miatt, ez nagyon sok szarnak köszönhető az életemben.

Nagyon sokminden volt és nem is akarom részletezni.

Volt itt szülők válása, alkoholista, balhés apa, rossz döntések sorozata, szerencsétlenkedés, apa halála, nagyszülők halála, pénzügyi problémák, meg ez a hülye jogosítványszerzés.

Ennyit még soha nem idegeskedtem, küzdöttem, szenvedtem semmivel, mint ezzel a jogosítvánnyal.

Nem is igazán érdekel a vezetés és az sem segit a dolgon, hogy szeretteim elvesztése után kb 1 évvel kezdtem el az egészet.

A lényeg, hogy amikor hazaértem eléggé fel voltam dúlva, nem tudom depresszió e, de sötétnek és rossznak láttam mindent, (ez mondjuk általában igy van, nem érzem az életet egy pozitív dolognak) nem tudtam mit kezdeni magammal, kimentem a kertbe értelmetlenül járkáltam.

Aztán leültem, néztem a nagyszüleim fényképét, ami ki van téve róluk, megkerestem azt a rengeteg gyógyszert ami maradt utánuk.

Egy jó fél órát ülhettem a sötétben és csak gondolkoztam.

Belegondoltam, hogyha beszedném ezt a sok tablettát és lefeküdnék aludni, akkor vége lehetne ennek az idétlen szenvedésnek végre.

És miközben ezen gondolkoztam, valamiért olyan nyugalmat éreztem, amit már nagyon régen nem.

Aztán végülis csak lefeküdtem aludni, igaz nem sokat aludhattam, mert össze vissza cikáztak a gondolatok, képek a fejemben, nagyon furcsa volt.

Reggel amikor felkeltem azon gondolkodtam lehet meg kellett volna tenni, de valami megmagyarázhatatlan dolog miatt mégsem tettem semmit.

Lehet jönni olyanokkal, hogy pszichológus vagy pszichiáter segítene, hívj fel segélyvonalat, vagy hogy a sok rossz után majd jó dolgok jönnek (ez egy baromság eddigi tapasztalataim alapján), vagy hasonlók.

Szerintem mindenkinek joga van eldönteni, hogy meg akar e halni, előbb utóbb úgyis meg fog.

Nem érzek semmi mást, csak értelmetlenséget és ürességet, hiába vagyok még fiatal felnőtt.