Miért nem tettem meg?
Tegnap miután hazaértem egy sikertelen forgalmi vizsgáról nagyon fura érzéseim voltak.
Sok éve gondolkoztat el az öngyilkosság mint "megoldás".
Nem a vizsga miatt, ez nagyon sok szarnak köszönhető az életemben.
Nagyon sokminden volt és nem is akarom részletezni.
Volt itt szülők válása, alkoholista, balhés apa, rossz döntések sorozata, szerencsétlenkedés, apa halála, nagyszülők halála, pénzügyi problémák, meg ez a hülye jogosítványszerzés.
Ennyit még soha nem idegeskedtem, küzdöttem, szenvedtem semmivel, mint ezzel a jogosítvánnyal.
Nem is igazán érdekel a vezetés és az sem segit a dolgon, hogy szeretteim elvesztése után kb 1 évvel kezdtem el az egészet.
A lényeg, hogy amikor hazaértem eléggé fel voltam dúlva, nem tudom depresszió e, de sötétnek és rossznak láttam mindent, (ez mondjuk általában igy van, nem érzem az életet egy pozitív dolognak) nem tudtam mit kezdeni magammal, kimentem a kertbe értelmetlenül járkáltam.
Aztán leültem, néztem a nagyszüleim fényképét, ami ki van téve róluk, megkerestem azt a rengeteg gyógyszert ami maradt utánuk.
Egy jó fél órát ülhettem a sötétben és csak gondolkoztam.
Belegondoltam, hogyha beszedném ezt a sok tablettát és lefeküdnék aludni, akkor vége lehetne ennek az idétlen szenvedésnek végre.
És miközben ezen gondolkoztam, valamiért olyan nyugalmat éreztem, amit már nagyon régen nem.
Aztán végülis csak lefeküdtem aludni, igaz nem sokat aludhattam, mert össze vissza cikáztak a gondolatok, képek a fejemben, nagyon furcsa volt.
Reggel amikor felkeltem azon gondolkodtam lehet meg kellett volna tenni, de valami megmagyarázhatatlan dolog miatt mégsem tettem semmit.
Lehet jönni olyanokkal, hogy pszichológus vagy pszichiáter segítene, hívj fel segélyvonalat, vagy hogy a sok rossz után majd jó dolgok jönnek (ez egy baromság eddigi tapasztalataim alapján), vagy hasonlók.
Szerintem mindenkinek joga van eldönteni, hogy meg akar e halni, előbb utóbb úgyis meg fog.
Nem érzek semmi mást, csak értelmetlenséget és ürességet, hiába vagyok még fiatal felnőtt.
válasza:Kedves kérdező,
szomorúan olvasom a soraidat, hány éves vagy?
Én annyit tudnék tanácsolni hogy add ki nyugodtan magadból a dühöt, a rossz érzéseket vagy amit érzel, és ne szégyellj panaszkodni ha vannak olyan emberek akik meghallgatnak (persze nem arra gondolok hogy másból se állj ki)
szerintem itt is szívesen fogadnak levelet mások ha beszélgetni akarsz, írhatsz nekem is:)
27/F
Köszönöm a válaszokat!
Többen kérdezitek hány éves vagyok, 26 éves férfi vagyok.
Közben gondolkodtam, lehet édesanyám tart vissza egyedül, meg a hugom, de ő külön költözött már.
Egyedül talán ez, hogy mi lesz anyával ha csinálok magammal valamit.
Egyébként sok embernek nem hiányoznék, vagyis biztos gondolnának rám egy pillanatra, de amugy nem is érdekelnek.
Azt vettem észre, hogy senki nincs egyáltalán tekintettel azokra a dolgokra amik velem történtek, gondolok itt pl a halálesetekre. Mintha meg sem történtek volna.
Nem várna az ember sokmindent másoktól, csak megértést.
Egyébként nem vagyok egy panaszkodós, vilagfájdalmán nyígós ember, nem csinálok minden apróságból problémát. Inkább magamban gyűlnek a dolgok, csak úgy érzem, hogy többet nem bírok.
Időnként olyan érzelmi hullámvölgyek vannak és annyira lesüllyedek, hogy tényleg nem számít már semmi sem.
Egyenlőre mennek az értelmetlen napok egymás után, aztán valami lesz.
Én nem látom magam megöregedni, mondjon bárki bármit.
Mondhatják azt hogy elötted az élet, na ja... nem itt kellene tartanom, lehetett volna sokkal jobb, normálisabb életem is ha bizonyos dolgok máshogy alakulnak, bizonyos emberek máshogy viselkednek.
Vagy hogy küzdeni kell... köszönöm, de küzdjön tovább a f@szom.
Amikor már nincs kiért, vagy miért onnantól kezdve annyi volt.
Egyet megfogadtam még nagymamám halálakor, hogy ha anyával is történik valami, én nem maradok ebben a nagy házban egyedül, az biztos, hogy abban a pillanatban megyek utánuk.
Ezt szoktam is magamnak mondogatni időnként.
De ezek olyan dolgok, hogy tényleg csak az tudja megérteni, átérezni akivel történtek bizonyos dolgok, hogyha átáll a világnézeted úgy, hogy mivel meghalunk ezért minden értelmetlen, ebből nagyon nehéz pozitívra visszállni. Nekem még nem sikerült.
válasza: válasza: válasza: válasza:Azért az na. Barátkozni akar az ember aztán le van szavazva.
Ez sokat elárul a társadalmunkról.
15 voltam.
válasza: válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!