Elvesztettem önmagam? Nem tudom ki vagyok és mit akarok

(a következő kérdésekre elég, ha magadban válaszolsz, amennyiben nem érzed komfortosnak ide kiírni, vagy bárkivel megosztani a rájuk érkező válaszod, csak leírom őket, hátha segítenek egy kicsit)

Történt veled mostanában valami, ami nagyon erős érzelmi reakciót váltott ki? Vagy esetleg trauma, vagy olyan esemény, esetleg valaminek a lezárása, ami nagy törést okozott benned? Tudod valamihez konkrétan kötni azt a pontot, amikor a mostani állapotod kezdődött?

Lehet, a párkapcsolat hiánya is efféle katalizátor, de az sem kizárt, hogy az a dolog, ami a mostani állapotod okozta, igazából "csak" felerősíti a magányod.

Viszont, ha érzed, hogy jön egy kiadósabb sírás, sose tartsd magadban. Nem szabad elfojtani az érzelmeket, és add ki, amikor érzed, hogy jön. Nagyon sokat tud segíteni, ha az ember sír egy kiadósat.

Esetleg nem lehet, hogy sokáig elfojtottad az érzelmeid és történt valami, kis minimálisnak tűnő dolog, aminél mégis elszakadt a cérna?

Vagy nem is biztos, hogy érzelmek elfojtása, akár az is lehet, hogy túlhajtottad magad, nem adtál magadnak elég időt pihenni, feltöltődni?

A magány az egyik legnagyobb ellenség, akkor vagy a legsebezhetőbb.

Mások boldogsága nem tesz boldoggá.

És sokszor akiket boldognak látunk, hogy nekik minden összejött szinte kedvünk sincs vele beszélni erről.

Sokaknak van depressziós időszaka.

Ha a megfelelő személlyel fogsz találkozni, az türelmes lesz és te sem fogsz menekülni.

Szerinted hány embernek sikerült elsőre? Hát baromi ritka. Sokan 20 ismerkedésen is túllesznek

,Elvesztettem önmagam?"

Érdekes.

Nekem is van valami bajom sajnos csak nekem pont az ellenkezőjétől ,hogy rátaláltam őnmagamra.

A depressziót nálam az is okozza ,hogy ez az én nem kompatibilis a magyarországi társadalommal,emberekkel stb.A depresszióm egyik fő oka az ,hogy sok a ,,kedves" ,,ember" az országban.

,,Rég volt párkapcsolatom, egyedül vagyok már egy jó ideje, azt érzem nagyon magányos vagyok, hiába próbálok ismerkedni, szórakozni, stb. De vagy az van, hogy tetszik az illető, találkozunk majd megfutamodok, vagy az, hogy nem tetszek a másiknak és ezt csalódásként élem meg lelkileg."

,,,,Rég volt párkapcsolatom, egyedül vagyok már egy jó ideje,"

Nekem nem is volt ,de őszintén nem is bánom.Úgy sincs kedvem családot alapítani és foglalkozni a gyerekkel jelenleg.

,,Félek attól, hogy mi van ha örökre egyedül maradok, sosem talál meg a boldogság..."

A boldogságot ne a párkapcsolatban,társas életben keresd ill fogod meglelni ,hanem inkább belűl.

Számomra a meditáció hozza a boldogságot ill a tanulás.De sajnos nálam a depresszió már annyira hatalmas ,hogy már nem segít rajtam.

Valószínűleg ehhez már szakember kellene.

,,Én egy életvidám mosolygós lány szoktam lenni, de már egy ideje alig mosolygok, mindig szomorkodom"

Ez rám is igaz tisztára mintha engem írtál volna le.

,,Idegennek érzem ezt a helyzetet, és sok rosszat átéltem már korábban de ennyire mélyen lelkileg nem voltam még, mint most."

Én sem voltam még ennyire mélyen.

,,Szeretnék ebből kilábalni, ezért egy mentálhigiénés tanácsadóhoz fordultam, jövőhéten konzultálok vele erről, de érdekelni hogy valakivel volt e már hasonló, hogy találta meg önmagát, stb."

Én úgy ,hogy filozófáltam emberekkel ,amíg ránem találtam arra a világszemléletre ,amire szükségem van arra ,hogy egyrészt kilábaljak ebből a helyzetből ill arra amivel boldogan leélhetek majd egy életett.

Szia! Kíváncsian várjuk a tanácsadásról majd a tapasztalatod!:)

Én is depresszióval küzdöm, ha szeretnél beszélgetni írj nyugodtan!:)