Miért vagy egyedül?

Egy kapcsolat kompromisszum, idő, energia, folyton dolgozni kell rajta. Most olyan életszakaszban vagyok, hogy nem szeretnék senkivel komprmisszumot kötni, sem időt, energiát fordítani a nézeteltérések csiszolására, stb. Bónuszként nem jövök ki a korosztályommal.

Nagyon jól érzem magam egyedül, a háztartásom, heti-napi rutinom nem kell megosztani senkivel, nincsenek anyagi kérdések és problémák, nem kér számon senki semmiért. Testiséget pedig megkapom egy barátnőmtől. 3 éve működök így, abszolút nem hiányzik egy párkapcsolat.

Gimi végén/végére sokat változtam (határozottabb, nyitottabb lettem többek közt, valamelyest önbizalmam is lett), és mivel az a pár barátom, aki előtte volt, hasonló habitusú, személyiségű volt, mint én régen, a barátságok nagyja nem élte túl, hogy ennyit változtam.

Azóta pedig hiába próbálok új barátságokat létrehozni, nem megy. Egyetemen belül, gyakorlat vagy munka miatt sikerül nagyon jóba lenni emberekkel, de amint kikerülünk a minket összekötő helyről, abból semmi sem marad. És azzal rontom tovább a helyzetet, hogy egy jó ideje nem is járok olyan helyre már, ahol barátokat, új ismeretségeket lehetne szerezni. Így meg nehéz ebből kitörni..