Hogy lehet elviselni azt, hogy az évek során eltűntek a barátok az életemből?

Én azt látom, hogy ez sokaknál megesik.

Akkor szokott kezdődni mikor végeznek az emberek a tanulmányaikkal, állást találnak ami talán messzebb is van, a maradék szabadidőben pihennek vagy a közvetlen legközelebb eső ismerősökkel találkoznak csak.

Vagy a másik része összeköltözik a társával, lehet, hogy távolabb is költöznek, van ahol gyerek is lesz. elkezdenek kialakítani egy jövőt amibe nem férnek bele a barátok.

És a messengeres írogatás meg telefon nem ugyanaz....

Nálam ez olyan 24 évesen kezdődött és 38 évesen került elő 1-2 újra miután szakítottak vagy elváltak vagy új munkahely lett...

Vannak persze szerencsések akiknél megmarad pár.

De valóban egyedül egy idő után unalmas és magányossá válik minden program. Főleg ahol rokonok sem nagyon vannak és a kollégák is csak maximum kollégák a munkahelyen.

Én tudat alatt akaratomon kívül szépen lassan megszakítottam minden baráttal a kapcsolat. A gimi után lemorzsolódott mindenki.

Van néhány arc a kondiban és melóban akivel max csak haveri szinte elvagyok de igazi barátaim nincsenek. Az elején úgy hittem tök jól elvagyok nélkülük élveztem, hogy nem kell senkihez igazodni vagy alkalmazkodni.

De mostanában kezdem magányosnak érezni magam.

Szokták mondani a gyerekkorban kötött barátságok a legtartósabbak legigazabbak. Felnőttként többnyire csak érdek barátságok köttetettnek, persze vannak kivételek.

A sok csalódás barátság vagy párkapcsolat terén kissé távolságtartóvá tett engem személy szerint.

Talán jó ötlet lenne kezdésnek szerezni néhány netes barát dumálgatásra.

F