Éreztétek már úgy, hogy senkinek nem voltatok még igazán fontosak?
Értem ezt párkapcsolat, barátság terén.
Az exférjemért mindenemet odaadtam volna. Visszafele pedig semmit nem kaptam. Mégis elhagyott másért, mondván nem foglalkoztam vele eleget.
Vágyom arra, hogy valakinek fontos legyek, hogy keressen, ne csak én menjek és kezdeményezzek, ne csak második legyek. Hogy ne én szervezzek meglepetésprogramot, hanem nekem szervezzen valaki.
Egyszerűen egyik párkapcsolatomban sem éreztem azt, hogy mindent megtenne értem a másik.
Úgy érzem, velem van a baj. Azt tudom, hogy az önbizalmam jelenleg nulla és nem megfelelő emberekkel voltam kapcsolatban.
Legtöbb embernek ez a problémája, ezen en is gondolkodtam, hasonló cipőben járok, csak en mar nem fektettem semmit a nem működő kapcsolatokba, inkabb vártam, hogy kivérezzenek.
Nem könnyű talalni jó embert, normalisat, aki rendes es kommunikál.
Most jön az incelek támadása, idegesek, megmondjak miert nem őket keresed.
Ez a kor az internet es a magányosok kora, 50% szingli.
Sovany vigasz.
Mi ketten kérdező elhetetlenek vagyunk, bezzeg akinek pezseg a vére es kavar többfele, annak áll a világ, de en ehhez túl lusta vagyok es nem boldogítana.
Az elethez szerencse is kell, lehetőségek, es ha azokat megragadod, megfelelő helyen legyél, megfelelő időpontban.
En mar egyedül lakom egy ideje es nem húzok újabb lélektiprót magamra, az biztos, inkabb magammal foglalkozom.
A pasik megbolondultak, mert a nők ingyen dobjak magukat egy kóla után es egy sértés utan mar mennek, a ferfiak nincs miert udvaroljanak, nincs miert törekedjenek, mindenki internet előtt ül, es küldi a faszképeket, nem is fogja fel, hogy ezzel kifejezi, hogy mennyire semmibe veszi es nem tiszteli a nőt.
Az emberek beszélnek de nem egymással, hanem monológokat folytatnak, mindenki fújja a magáét, senki nem hall es nem lát mást, mint a futóbolondok, most a szingliseg a divat, az önimádat es ne vállalj senkiert semmi kompromisszumot, ne törődj senkivel, csak magad nézd a tükörben es várd a boldogságot.
Ha nincs egy nagy udvartartásod pasikból, szerencséd ezentúl sem lesz, ha nem ragadt rád valaki, aki évek óta imád akkor ez van, de vigyázz magadra es a lelki egyensúlyodra, hidd el megtalálod a lelki békét!
#6 igen, én is belefáradtam. Szó szerint levegőnek érzem magamat. Ha próbálok feloldódni és nyitni, mintha ott sem lennék. Az emberek átnéznek rajtam vagy elfordulnak. Nem tartom magam egy buta, primitív embernek sem, mégis valahogy három mondat után annyi.
Enyire negatív lenne a kisugarzásom? Életem jó szakaszaiban, amikor kicsattantam a boldogságtól (rövid ideig tartott), akkor is ugyan ezek történtek.
Exérjemmel és pár kollegájával, akik néha át is köttek volt egy közös csoportunk, ahol napi szinten ment a poénkodás. Akármit írtam, akárkihez hozzászóltam, bedobtam egy poént, senki nem reagált rá.
Lehet a vicceid, poénjaid erőltetettek, nem olyan nagy dörrenés, inkább ciki mint muris.
Az ember ne erőltesse ami nem megy, csak a figyelemért. Hogy valaki nézzn már rá.
Amúgy is, manapság az emberek nagyon gondterheltek. Nincs erejük csak arra, hogy hazamenjen es elbújjon valahova, megegye az aznapi abrakot es kesz
Persze, egész gyerekkoromban. Bár inkább szülőkkel kapcsolatban, mert barátaim nem voltak. Végülis pont azért nem éreztem magam egyáltalán fontosnak, mert még barátaim sem voltak.
Párkapcsolatot szerintem még nehezebb olyat találni, ahol rendesen megvan az oda-vissza figyelem, megegyező szeretetnyelv. Dolgozni kell rajta.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!