Éreztétek azt, hogy senkinek sem vagytok igazán fontosak?

Mióta az eszemet tudom azt érzem, hogy senkinek sem vagyok elég fontos, otthon a családban a megfelelés nagyobb volt, mint a szeretet, úgy éreztem, hogy csak akkor vagyok jó és szerethető, ha jó jegyeket viszek haza, vagy ha átlagon felül teljesítek, csak evvel tudtam kivívni a szüleim ,,szeretetét'' és figyelmét.Senkitől nem kaptam meg azt a feltétel nélküli szeretetet,soha nem tudtam a szüleimben és senkiben sem úgy igazán megbízni és azt sem hittem, hogy valaki tart annyira fontosnak, hogy törődjön velem. Fiatal felnőttként azt érzem, hogy semmi nem működik, a szorongásom megbénít, nincsenek sikereim, nem visz előre semmi. Tanulmányaimat is többször megszakítottam, néha olyan jól esne ha valaki támogatna és megértene.A legtöbbször már élni sincs kedvem, nem látom értelmét, ha senki nincs mellettem, senki nem figyel rám. Szerintetek mi a bajom? Éreztetek hasonlóan?