Vajon magány véd meg a rossz helyzetektöl?
Egyedul maradtam, egy viharos élet után, ahol eleg sok ellenszenv es tamadás ért, mondhatni nem volt szernecsém a legtöbb dologban. Nem volt tamogató, szeretetteljes környezet kezdetektöl, azt hiszem kemeny karma az enyém.
Most, 50 éves korom körul jöttem rá, hogy lehet ez, hogy magamra maradtam es egyedul élek vegulis a megoldás, a kegyelem az elszenvedett dolgokért, hogy végre ne bántson senki csak azert mert baratsagot, vagy szeretetet keresek, vagy társaságot.
Ezaltal, hogy ramjött a bratkozasi hajlam es megnyíltam sok bajnak tettem ki magam, nagyon bíztam es naív voltam.
Most kezdem jól érezni magam így és értékelni, amim van
Én se barátkozok senkivel (40 éves vagyok), viszont a párommal nagyon jól kijövünk, vele minden jó. Elég ez az egyetlen ember. Teljesen egyedül nem hinném, hogy jól érezném magam.
Koncentrálj csak egyetlen emberre, aki értékes és kedvel téged. Biztos van ilyen, csak esetleg nem veszed őt észre.
Ja persze, ha hátbaszúrnak, te vagy a beteg akinek pszichológus kell es a támadó a normál.
Ez victim blaming
Nehogymar negatív legyen, hogy többet nem teszem ki magam szar helyzeteknek
Mert illene
Én is nagyon magányos vagyok és azt gondolom ha letudod, úgy élni az életedet, hogy nem teszed ki magad a kártékony embereknek ám legyen.
Ezzel persze nagy a kockázat, hogy az életed csupán vegetálás lesz, ami
nem igazán hívható életnek csupám szürke hétköznapoknak.
Minden emberben van hiba és előbb utóbb meg is fog bántani.
Megéri csupán azért, hogy ne legyél egyedül?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!