Más is szeret éjszaka egyedül sétálni?

Igen pl én is szeretek. Éjszaka inkább nyáron ki szoktam menni teljesen lakatlan területre (ilyen földutakon). A legjobb teliholdkor - vagy akkor szeretem mikor fényes a hold, de amúgy se tévedek el mert jól ismerem a környéket. Csak 4-5 kilométert szoktam elhagyni a város szélét. Néha szoktam találkozni állatokkal is. Engem kint a természet megnyugtat (volt már olyan is hogy kint aludtam egyedül).

Egyébként ahol én lakom (Aba) nem is igazán város, hanem inkább egy nagyobb falu. Napközben is minden nap megyek egy 4-5 km kört teljesen céltalanul. Vagy inkább úgy írom hogy meditációt gyakorlok - és mikor így sétálok a tudatos jelenlétet gyakorlom. A magányosság érzése is néha még rámtör ugyan, de már erősen középkorú vagyok (már jórészt felszámoltam az ilyen jellegű gondolataimat).

Én egy kicsi faluban nőttem fel, 18 évesen költöztem fel Pestre (most 26 vagyok). Sosem sétáltam éjjel a faluban, de nyári éjszakákon rengetegszer aludtam kinn az udvaron. Nem sátorban, csak egy polifoam meg egy pléd volt letéve. Bámultam a csillagokat, elmélkedtem az élet nagy dolgairól és történeteket találtam ki.

13 éves koromban lett kutyánk (addig nem volt csak pici gyerekkoromban), vele majdnem minden nap elmentem délutánonként sétálni suli után. Volt hogy egyedül, volt hogy szüleimmel.

Amióta Pesten élek, van saját kutyám. Nyilván vele többször kell egy nap sétálni, éjszaka is. Szóval részemről a sétálás már elvesztette a "báját". Inkább amolyan kényszer. Persze imádom a kutyámat, olyan mintha a gyerekem lenne, mindig magam elé helyezem, de sok év után már fárasztó egyedül levinni állandóan.