Ez egy ördögi kör? Van belőle kiút?

tegnap 19:51

Én nem azt mondom, hogy előbb tanulj meg mindig boldognak lenni egyedül, és csak akkor menj társaságba, legyen társad, ha már ez tartósan megy.

Azt mondom, hogy előbb tanuljon meg az ember bizonyos dolgokat:

Önismeret

Önkifejezés

Önbizalom

Felelősség

Önmegvalósítás

Önállóság

Bizonyos értelemben önszeretet (nem önimádat)

Ha ezek megvannak, akkor lesz ÉRETT egy kapcsolatra. Ha ezek nincsenek meg, akkor a kapcsolat gyakran csak arra megy ki, hogy a másik pótolja ezeket a hiányosságainkat, és jóval gyengébbek lesznek a kapcsolatok.

Ha a fentiek megvannak, akkor az ember ki van békülve magával, ill. ha nincs, akkor tesz érte, ha nincsenek meg, akkor nincs kibékülve magával, és csak kesereg, sajnálja magát, de nem tesz semmit.

Aki ki van békülve magával, annak pozitív a kisugárzása, és vonzóbb még akkor is, ha nem annyira szép külsőleg. Aki nincs kibékülve, lehet, hiába szép, nem lesz vonzó, kevesebb esélye van TARTÓS kapcsolatra, és kapcsolatban is inkább a nárcisztikusokat ill. egyéb embereket vonzza be, de ez általánosítás, nem 100%-ban igaz!

Egyébként amit 11-es írt, az részben igaz. De ha csak jó önismerettel, önbizalommal, stb. rendelkező embereknek lehetne párkapcsolata, akkor csak az emberiség kb. 5 százalékának lehetne, mert én látom az embereken, hogy alig van olyan, akiknél ezek közül mind rendben lenne. Annyi igazság van benne, hogy a lelki problémákkal rendelkező emberek gyakrabban jönnek össze más problémás egyedekkel, de ez se törvényszerű. Jó, hogy sok az információ a nárcisztikusokról, de azt látom, hogy az emberek már apró jelekből is nárcisztikusoznak. Ez amiatt van, hogy ilyen-olyan coachok meg társaik sok ismeretterjesztő csatornát üzemeltetnek a nárcizmusról. Ez egyrészt jó, én is sok ilyet néztem, de van egy nagy hiányosság. Szinte csak a nárcisztikusokról, pszichopatákról, néha a borderlineosokról beszélnek, ritkábban a nem B klaszteres személyiségzavarokról, azokról szinte semmi sincs. Úgy látszik, a B klaszterben az üzlet, több nézőt vonz, stb., de észrevettem, hogy másról alig beszélnek. Emiatt a félművelt, pszichológiát felsőoktatásban sose tanult átlagember mindenbe belelátja a nárcizmust (persze szigorúan csak másokkal kapcsolatosan). Ha a többiről nincs elég ismerete, akkor az sok téves feltételezéshez, diagnózishoz, felesleges szakításokhoz, stb. vezet.

Egyébként a magány legjobb ellenszere a barátkozás. Nem kell görcsösnek lenni benne, idővel társat is találhat az ember. Nem ördögi kör, megtörhető. Ha pedig úgy érzi az ember, hogy komolyabb pszichés problémái lehetnek, menjen pszichológushoz. Párterápiára is mehet egy pár, ha úgy látják, gondjaik vannak.

Nem. Kapcsolatok azoknak valók, akik igyekeznek fejlődni, vannak céljaik, nem csak toporzékolnak.

Akik nincsenek megrekedve a négyéves gyermeki személyiség szinten.

Te nem akarod csak úgy jobban érezni magad? Mit vagy ezért hajlandó tenni? Vagy csak a másiktól várnád a megváltást? Akkor úgyis csalódnál, mert a másik nem tud megváltani téged, nem Messiás.

A fenti lista alatt nem kell milliárdos vagyonra gondolni, egészen egyszerű ember is magáénak tudhatja, viszont milliárdosok is lehetnek olyanok, akik egyáltalán nem nőttek fel ehhez a szinthez.

Tehát azt mondom, előbb kezdd el összekaparni magad, aztán próbálkozz a társkereséssel, mert ha nem így lesz, még ha össze is jön egy társ, nem lesz abból köszönet.

14-es: Csak úgy süt az ítélkezés és a gőg a hozzászólásodból.

Pszichoterápia amúgy senkinek se árt. Abban igazad van, hogy nem a megváltást kell a párunktól várni, valóban, emiatt is sok kapcsolat megy tönkre. De nem ilyen földbe döngölést érdemel a kérdező és az emberek többsége. Mint az előbb írtam, jó önértékelése, stb. nagyon kevés embernek van, a te logikáddal már az emberiség is kihalt volna.