Gyermektelen emberekre tényleg magányos, szomorú öregkor vár?

Nem feltétlenül... Akinek nincs gyereke az erre is rendezkedik be, meglesz a saját közössége, meglesznek azok az emberek akikkel tartja a kapcsolatot, és akik kedvelik.

Akik viszont gyereket vállalnak, azok nagyrészt, de tényleg nagyrészt, úgy 90%ban csak szar önző okok, vagy puszta felelőtlenség miatt vállalnak gyereket. Az ilyeneket nagy eséllyel nem fogják látogatni a gyerekeik. Max évente kétszer összeülnek az ünnepekkor pár órára, de akkor is erősen érződik hogy kötelesség szaga van az egésznek.. És ilyenkor van a bibi; ezek az emberek elhanyagolják a külső kapcsolataikat, a barátaikat, nem járnak sehova, hanem arra tesznek fel mindent, hogy ők szülők, szóval majd a gyerekek a gondjukat fogják viselni, anélkül hogy vették volna a fáradtságot, hogy rendesen, tisztességesen felneveljék őket, és egy erős, szép kapcsolatot építsenek ki velük.

Sok szülő komolyan azt hiszi hogy 18 évig csicskaként kezeli a gyerekét, aztán majd a gyerek felnőttként is vele akar lenni.

Ha ellátogattál már valaha öregek otthonába akkor pontosan látod hogy mi a helyzet; ott az számít furcsának ha egy gyerek rendszeresen látogatja a szülőjét, és a látogatásnak nem csak "neszebmeg itt vagyok, tudjuk le ezt az egészet" hangulata van.

Régen, úgy 100 éve több generáció élt egy házban, plusz nem is nagyon költöztek el az emberek a szülővárosukból. Na AKKOR még azt jelentette a család, hogy lesz társaságod öreg korodra.

Manapság általában 18 évig van gyereked, aki ezután elmegy tanulni egy másik városba, és onnantól egyre kevesebbet és kevesebbet látod, egészen addig amíg majdhogynem idegenek lesztek egymás számára.

Ha van gyereked, sem garancia, hogy nem leszel magányos öregkorodra. Az idősotthonok pont ugyanúgy vannak tele gyerekesekkel, mint gyerek nélküliekkel, viszont a gyerekes nénik, bácsik szomorúan, csalódottan vizslatják az ajtót, mert várják az utódokat (többnyire hiába).

A másik: gyerek nélkül az ember nem költ gyerekre, unokákra, nívósabb otthonokba tudnak menni, ahol tényleg figyelnek rájuk + több féle szolgáltatásokat is igénybe tudnak venni.

Amúgy tényleg az emberek nagy része azért vállal gyereket, hogy valaki gondozza öreg korára, szerintem ez az önzőség, közben meg ők mondják önzőknek a gyerekmenteseket.

Nézz körül magad körül és használd az agyadat.

Az, hogy valakinek gyereke van nem garancia arra, hogy majd öregkorára lesz, aki látogassa, arra meg pláne nem, hogy lesz, aki anyagilag támogassa vagy ápolja. Még csak nem is kell olyan szélsőséges esetekre gondolni, hogy a szülő vagy a gyerek egy utolsó szemétláda, és emiatt kvázi nincs kapcsolat, de manapság nem kirívó eset Európa vagy akár a világ túlfelén családot alapítani.

Másrészt nagyon szomorú ha valakinek csak és kizárólag a gyerekei és az unokái léteznek az életében, amik értelmet adnának és akik meglátogatnák amúgy, semmi más hobbija, teendői, kapcsolatai stb. nincsenek. Lehet testvér(ek), azok gyermekei, unokatesók, azok gyermekei, távolabbi rokonok, ismerősök, barátok, hobbitársak stb.

Általában akinek nincs gyereke az anyagilag is tehet azért, hogy a konkrét ellátását biztosítsa öregkorára.

Amúgy látszik, hogy sajnos egyre inkább tömeges probléma lesz ez, ahogy alakulnak át a modern társadalmak családmodelljei. De erre akkor sem az a megoldás, hogy mindenki szüljön és majd a gyerekétől, unokáitól várja el a szellemi és fizikai ellátását vagy hogy értelmet adjon a _saját_ életének.

Logikusan?

Csak és kizárólag a gyerek van az ember életében és garantáltan majd öregkorára magához veszi a szülőt?

Te sem gondolod komolyan...

Ne csüggedj, - mert gyerekesként is!

-Gondold át, hogy az emberek hogyan viszonyulnak egymáshoz mostanában - családi szinten is!

Az első adandó alkalommal meg szoktak szabadulni az idősektől a szabd életet élni, "jussukat" érvényesíteni akarók!...

Nekem ezt bizonygatta itt egy kedves hölgy az oldalon, mikor leírtam nem szeretnék gyereket. Akkor megkaptam, hogy nem lesz nyugdíjam, egyedül fogok megöregedni, illetve a szüleimnek is így kellett volna gondolkodnia.

Én egyáltalán nem így gondolom. Mintha idős korban mindenki mellett ott lenne a gyereke halála napjáig...

N