Gyermektelen emberekre tényleg magányos, szomorú öregkor vár?

"Logikusan ered ez abból hogy senki nem lesz aki meglátogassa"

. Barátok, házastárs stb?

Jó részt igen. Itt kiülnek a padra és trécselnek, elmennek az önóba is ahol beszélgetnek meg összevesznek, de van hogy az önó kirándulást szervez nekik.

A magány, és főleg ahogy amortizálódik le az ember egyre elviselhetetlenebb, mi a nagyihoz sűrűn lejártunk mire már nagyon beteglett, de megőrült a magánytól úgy is, viszont mikor ide elhoztuk itt is hisztizett, hát mi mondhatjuk kifogtuk kicsit vele, de már szellemi szintes se volt toppon, ok elkalandoztam kicsit. Van aki beszélgető partnet kér az önótól, vagy egy helybélit fizet ezért. De nem csak gyerektelenek vannak így, hanem azok is akiktől elfordulnak.

3-mas! A rokonokkal sztem a legtöbbünk nem sokra megy, nekik is meg van a saját bajuk életük, és messze is laknak. Unokatestvérem egyszer volt itt pl, nálam, akkor is a temetésre kért, mikor mind két fiútestvér dolgozott.

Na meg mikor gyerek voltam, keresztanyámék azért jöttek le az anyósához, hogy vigyenek, minden évbe, de nem volt vele baj, mert volt miből, apósuk főzette a páleszt és volt mindég, meg zseton is. Aztán betegek lettek, és meghaltak.

Amúgy az unokatestvérekkel nem tartjuk a kapcsolatok, az egyik tetováló jól keres, nagyon fura és különc, másik normális de szval nem, éljük az életünk ahogy tudjuk.

#9

Ez csak egy példa volt a sok közül. Nekem pl a testvéremmel nagyon jó a kapcsolatunk, tudom hogy rá mindig számíthatok majd