Egyetértetek abban hogy akinek nem lesz gyereke/férje, nincsenek barátai, annak inkább a fiatal éveiben kellene minél inkább kiélnie magát és rövidebb életet tervezni?

"Egészséges, jó mentális állapotú ember nem jár pszichoterápiára, mert nincs rá szüksége."

Ez nem igaz. Kezdjük ott, hogy 100% egészséges ember nem létezik, mindenkinek vannak lelki problémái, nehézségei, traumái.

Ezzel a nézettel pont azt érik el, hogy az emberek NEM mernek elmenni terapeutához, mert "õk nem ketyósak", "meg ez még nem a diliház, jól vagyok én csak iszom/állandóan bõgök, de az nem gáz"...

A metális egészség stigmatizálva van, és az emberek nagy része fél bármit tenni, ami ilyesmire utalna, de attól is, hogy nem is veszik komolyan, mert az õ esete még annyira nem durva.

11, kissé félreértetted a dolgot.

Olvasd csak el újra!

Pszichiáterről és pszichoterápiáról írtam. Ami jellemzően gyógyszeres keezelés mellett végzett terápiát, azaz hosszantartó kezelést jelent.

Ilyenre miért szorulna rá egészséges ember? Gondolom te sem gondolod úgy, hogy átlagos traumatizáltságú embenrek antidepresszánsra lenne szüksége.

Ettl függetlenül párévente néhány ülés egy pszichológussal mindenkinek jót tenne.

Háát... és ha azt mondjuk, hogy igen, told meg a fiatal létet (amiről 30 évesen kissé már lemaradtál, de végülis belefér)... akkor elmész majd tombolni és olyan dolgokat cisnálni amikől mint írod kb elájulnál?

Nem hangzik reálisan.

Kellenek célok, tűz ki magadnak egy hosszú távú célt, akár munkahelyen, akár otthon a háztartásban, ne hagyd, hogy a depresszió eluralkodjon rajtad, ez is lehet egy cél, hogy legyőzöd magadat, menj el gyerekekkel valami foglalkozásra, mert a gyerekek segítenek jobbá tenni, hidd el ha találsz egy kedves kislányt, kisfiút, akkor ha nem is családban, de egy gyerek sokat dob az életeden, lehet, hogy nem szereted ezeket, de mégis én szerintem jót tenne, menni fog minden!

Gyakran az szokott történni ilyen helyzetekkel, hogy alkohol probléma a vége, de Te gondolj bele, hogyha belépést az alkoholba, attól nem lesz semmi jobb!

Nagyon nagyon sok sikert kívánok!:)))

Én nem értem ezt az egészet. 30 éves vagy, nincs semmi sem kőbe vésve az ember életében!!!!

Egyáltalán minek foglalkozol a korral?

Élj úgy, ahogy szeretnél, legyenek rövid távú és hosszabb távú terveid, de ne dönts el mindent előre! Légy rugalmas és néha spontán!

Nem az az élet értelme, hogy kitaláljunk magunknak egy megvalósítandó célt meg egy idő intervallumot, hogy eddig, utána meg meg kell halni mert megoldottam pipa és kész.

Ne haragudj ez nagyon beteg gondolat.

Életünk során mindig változunk, fejlődünk, vannak céljaink de nemcsak a megvalósulás fontos, hanem az odavezető út, ez az élet lényege. Addig élünk, míg vannak terveink, céljaink, mindig újabb és újabb. Akár 80 évesen is.

A kérdésedre a válasz: nem értek egyet veled, köszönöm szépen.

Javaslom, menj pszichológushoz, keress értő barátokat, hobbit, tevékenységet ami érdekel, érezd jól magad egyedül is, társaságban is, menj emberek közé, figyelj, tanulj, fejleszd önmagad és legfőképpen ne agyalj ilyeneken, légy nyitott. Akár kezdheted azzal, hogy megnézed az Igenember C. filmet Jim Carrey főszereplésével, és mondj igent az életre, mondj igent ahol eddig nemet mondtál, többet.

Kívánom neked, hogy változzon meg a hozzáállásod az életről!