Más is van így, vagy csak velem van komoly baj?

Tudom, hogy 18 évesen nem a világ vége hogy még nem volt senkim, hogy túl lehet ezt élni. De valahogy úgy érzem velem van a baj. Velem sosem volt olyan, hogy valaki flörtölt volna velem, vagy hogy egy olyan srác, aki nem a haverom, valami olyan igazán kedveset mondott volna nekem. Bőven vannak barátaim, és nem igazán tartom magam szürke kisegérnek, de mégis ez van. Szórakozóhelyeken mikor a barátaimmal vagyok, nem tudom eldönteni, hogy néha néznek-e engem is vagy sem, de mindig elér az este ahhoz a ponthoz, hogy a barátnőimet felkérik táncolni, én meg kínosan totyorogva próbálok úgy tenni mintha élvezném a bulit.

Nem keringőztem a szalagavatómon mert minden srác elkelt az osztályomból, ezért megkérdeztem az osztályfőnököm, hogy tudja-e más osztályokból kinek nincs még párja, adott egy listát, és én az összes srácot megkérdeztem, de volt aki közben talált párt, aki azt mondta, hogy ő nem keringőzik, stb, képzelhetitek milyen rossz volt elmondani otthon hogy “úgy döntöttem nem keringőzöm”, pedig baromira akartam volna. Na mindegy, igazából legalább a nagyszüleim mindenkinek büszkén hirdetik hogy én nem vagyok “olyan” fiatal. Pedig nagyon is olyan vagyok, csak azt egyedül nehéz csinálni, na mindegy, ebbe most nem bonyolódnék bele.😅 Mondjátok hogy nem vagyok egyedül, aki a filmekben mindig nézi, hogy egy a pasik randira hívják a pultoslányt, a kolléganőm, lényegében akárkit ismeretlenül. Tudom azok filmek, de barátnőjét is hívták már el így. Barátnőm dolgozott szórólapos lányként és naponta mesélte, hogy hányan flörtöltek vele…