Depressziós lennél ha nem lennének barátaid és párkapcsolatod sem lett volna?

10

Nekem azért nehéz mert rengeteg trauma ért és szorongok emberek között

"nem lennék depressziós"

Miért, aki az az talán direkt az? Nem tehet róla az ember, ez egy mentális BETEGSÉG. Ha te például megfázol akkor direkt fázol meg? Ha rákos leszel direkt leszel az? Nem hiszem.

#14 fontos dolgot mond. A depresszió (és a rá való hajlam) egy mentális betegség, nem döntés kérdése, hanem a szervezet hibás működése, az ideálistól eltérő biokémiai működése.

Viszont nem is közvetlenül attól függ, hogy van-e barátod, párod, bármi egyebed. Szóval a #13-nál vitatott mondat sem teljesen hibás, bár úgy helyesebb, hogy "nem ettől". Ezek a dolgok (vagy szinte bármi más is) inkább gerjesztik, ráerősítenek a már amúgy is meglevő depresszióra, vagy stimulálják az amúgy is meglevő hajlamot.

Magát a tényt el kell fogadni, hogy egy adottság, viszont nem kell magunkat kiszolgáltatni neki, nem kell hagynunk, hogy teljes mértékben letaglózzon és cselekvésképtelenné tegyen minket. Nyilván a depresszió súlyossága, kezelésének a módjai és annak sikeressége is személyenként eltérőek lehetnek. Van akinek/amikor nehezebben megy úrrá lenni rajta, másnak/máskor könnyebben mehet.

Abban nagyon is igaza van #13-nak, hogy mivel a depresszió nem oldja meg a problémámat, érdemes ahelyett, hogy mit nem tudsz, nem megy csinálni a depresszió miatt, inkább foglalkozz az önfejlesztéssel, a megoldást kínáló lehetőségek keresésével.

Tudom, hogy depresszióval van, amikor még felkelni is irtó nehéz, nemhogy bármi komolyabb dolgot csinálni. Viszont érdemes keresni a motivációkat, a lelkesítő, érdekes, szórakoztató dolgokat, amik képesek lehetnek az embert előre vinni, akár kihozni a depresszióból. Sok esetben ez akár természetes módon, érdekes tevékenységekkel, lelkesedéssel, motivációval, flow élmény kialakításával is lehetséges. Súlyosabb depressziónál kellhet hozzá egyéb kognitív terápia, vagy akár gyógyszeres segítség is. A lényeg az, hogy érdemes mindig azt keresni, amivel tudsz valamit kezdeni, hogy előbbre juss.

Kérdező: Másnak lehet, hogy nem hiányoznak az emberek. Mindenki máshogyan viszonyul a dolgokhoz. Az ember alapvetően társas lény, úgy van pszichésen beállítva, hogy értékelje, vagy akár vágyjon is a társaságra.

Állítólag, ha egy csecsemő egyáltalán nem kap semmilyen emberi érintkezést, törődést, ölelést, hiába kap enni, inni, akkor is meghalna a társas közeg hiánya nélkül. Nagyon remélem, hogy ez csak elmélet és nem próbálta senki igazolni!

Viszont te már nem vagy magatehetetlen csecsemő. Nem egyoldalú kiszolgáltatottja vagy a világnak, akivel az történik, amit a világ meghatároz számodra.

Társas lénynek lenni, illetve önrendelkezési joggal és felelősséggel is rendelkező felnőttnek lenni azt is jelenti, hogy te magad is részese vagy annak, hogy mi történik veled. Ha nem úgy alakulnak a dolgaid, ahogyan szeretnéd, akkor neked magadnak is tenned kell érte, hogy számodra kedvezőbbre fordítsd a dolgok alakulását. Nem egy kő vagy, amit valahova letesznek és az történik vele, amit mások csinálnak. Képes vagy mozogni, beszélni, cselekedni. A szavaid és cselekedeteid pedig kölcsönhatásba kerülnek másokkal.

Ha nincsenek barátaid, akkor arról nem csak mások tehetnek, akik nem barátkoznak veled, hanem te is, aki szintén nem teszel eleget, vagy nem megfelelően azért, hogy mások barátkozzanak veled. Nem mondom, hogy egyszerű dolog barátokat vagy párkapcsolatot találni. Ha depresszióval, szociális fóbiával, vagy egyéb kommunikációs problémákkal küzdesz, akkor még nehezebb lehet, mint másnak.

Viszont nagyon sokan óriási tévedésben vannak a saját helyzetük rosszabbra értékelésével és mások könnyebb/jobb helyzetének túlértékelésével. Persze lehet valakinek könnyebb helyzete, jobb körülményei. De azzal nem sokra mész, hogy ezeken a különbségeken lovagolsz. Az önfelmentés és a panaszkodás nem oldja meg a problémát. Lehet mondogatni, hogy nem te tehetsz róla és még igaz is lehet. Arról sem te tehetsz, hogy télen hideg van kint. Viszont, ha csak panaszkodsz, vagy elégedetlenkedsz miatta, hogy hideg van, attól még meg fogsz fagyni. A te érdeked, hogy a sehova nem vezető panaszkodás és önsajnálat helyett olyan cselekvési lehetőséget keress, ami segít megoldani a problémádat. Hideg ellen pl. felöltözni, tüzet rakni, melegebb helyre menni, stb. Viszont amíg leragadsz a probléma szajkózásánál, addig sem a megoldásra koncentrálsz.

Az önfelmentéssel az a legfőbb gond, hogy nem ad cselekvési lehetőségeket. Abból, hogy "ez nem az én hibám" nem következik semmilyen cselekvési alternatíva. Persze az önostorozás, saját magad hibáztatása mindenért ugyanúgy nem megoldás önmagában. Azzal se jutsz sehova, ha mindenre azt mondod, hogy én tehetek róla, hülye vagyok, csúnya vagyok, stb. Ezek ugyanúgy nem kínálnak cselekvési lehetőségeket, csak ráerősítenek a depressziódra és tovább rontják a valószínűleg amúgy sem csodás énképedet.

Szerintem a megoldás a legtöbb problémára abban rejlik, ha vállalod, sőt keresed is a felelősségedet a dolgokban, de nem az érdekel, hogy ki a hibás, nem felelőst kell találni, hogy aztán a felelősséget rá hárítsd. A megoldást kell keresni. Ehhez pedig fontos tudni, hogy a felelősség a tiéd. A te életed, olyan lesz, ahogyan alakítod. A te felelősséged, hogy minden helyzetből a lehető legjobb eredményt hozd ki önmagadért, mert neked lesz attól jobb, ha minél jobbra tudod fordítani a dolgokat.

Barátkozz meg a hibáiddal! A hibáidat ne lesújtó kudarcként, a siker ellehetetlenítőjeként éld meg. Ne megszabadulni, elrejteni és elkerülni akard a hibáidat, hanem tanulj meg együtt élni velük, okulni, tanulni belőlük. Ehhez pedig irtó hasznos tud lenni, ha sikerül beazonosítanod minél több hibát, amiket te követtél el. Ha ugyanis meg vannak a hibák, amiket te követtél el, akkor azzal tudsz mit kezdeni. Tudsz belőlük okulni, tudsz rajtuk javítani, lehetőséged van máskor máshogyan csinálni és ennek köszönhetően jobb eredményt elérni.

Senki sem tökéletes. Nincsenek olyan emberek, akiknek minden jól megy elsőre. Mindenki úgy tanult meg mindent, hogy próbálkozott, hibákat követett el és aztán okult a hibáiból. Minél több hibát követett el, annál több mindent megtanult róla, hogyan ne csinálja és ez szerencsés esetben egyre inkább rávezette, hogyan kéne jól csinálni azokat a dolgokat.

Lehet, hogy azért nincsenek barátaid/párod, mert eddig nem jó környezetben, nem jó emberek között mozogtál, akkor mehetsz máshova, más emberek közé, akik közt talán nagyobb eséllyel találsz olyanokat, akikkel jól kijössz. Az is lehet, hogy nem az emberekkel volt gond, csak nem megfelelő interakciókba keveredtél velük, az időzítés, vagy a kommunikáció nem volt megfelelő.

Barátkozásra és párkapcsolatra is egyaránt igaz, hogy minél több emberrel minél többet próbálkozol, annál nagyobb az esélye, hogy találsz olyat, akivel működni fog. Egy barátságnak, vagy csak normális emberi együttéléshez szükséges viszonynak persze jóval kevesebb feltétele van. Barátkozáshoz, vagy csak egy normális szomszédi kapcsolathoz nem kell fizikai vonzalom, nem kell szeretni egymást (sőt kimondottan használ egy barátságnak, ha egyéb vonzalom nincs köztetek), elég ha csak elviselitek egymást, netán jól érzitek magatokat együtt.

Főleg, ha nincs valakinek tapasztalata, rutinja benne, hogyan tud barátkozni, ismerkedni, jó kapcsolatot kialakítani, akkor nagyobb eséllyel vall kudarcokat a próbálkozásaival. Tapasztalatok hiányában könnyebben hibázik, hajlamosabb rossz döntéseket hozni. Ráadásul ha valamiben nem vagy járatos, akkor önbizalmad is kevesebb van hozzá, jobban zavarba jössz, izgulsz, hogyan sikerül, ami érződik rajtad, természetellenesebbé válhat tőle a viselkedésed, így még könnyebben hibázol és még hajlamosabb vagy elrontani.

A jó hír az, hogy minél többet próbálod, annál több tapasztalatod lesz benne. Nem feltétlenül mindegyik lesz jó tapasztalat, de tanulhatsz belőle, máskor hasonló helyzetben próbáld máshogyan és más lesz az eredmény. Ha elég sokat próbálkozol mindig máshogyan, akkor előbb-utóbb sikerrel jársz.

Próbálkozz kitartóan, próbálj mindenből tanulni, minél jobban fejlődni!